A mai napom nagy részét végre nem egy érdektelen parti vagy más rendezvény megszervezése fogja lekötni, hanem a vásárlás és egy kávé vagy ebéd a barátnőmmel, amire időről időre szükségem is volt. Brisea alig néhány évvel idősebb nálam, és amióta az eszemet tudom, kijöttünk egymással. Persze sosem voltunk azok a fajták, akik befonták egymás haját, az ilyesmi abszolút nem volt ránk jellemző, mégis nagyon szoros barátság alakult ki kettőnk között az évek alatt. A legtöbb titkomat ismerte, persze voltak olyan dolgok, amelyekbe nem avattam be. Gyakorlatilag az egyetlen személy volt, aki tudott Lafayette létezéséről, és a viszonyomról vele, de azt már nem kötöttem az orrára, hogy honnan és miért is ismertem a férfit, ahogyan azt sem, hogy a viszonyom miből alakult ki vele. Elysiumban, bár voltak hozzám hasonló alakok, akik nem az Egyházat istenítették, és eljátszották a kényelemért mindezt, mialatt a pénzükkel, információkkal a Black Sunt támogatták. Valószínűleg száműztek volna engem is a jeges Földre, ha kiderült volna a tevékenységem, hacsak nem tudtam megfizetni az árát. Naiv gondolat lett volna bárkitől is, ha azt hiszi, az Egyház nem volt megvásárolható. Minden pénz volt, bármilyen formában is számolták. Kényelmesen, de csinosan öltöztem, majd taxit hívtam. Ez volt a leggyorsabb módja, hogy eljussak a Központi Szigetre, és anyám javára lemondtam a privát sofőrről. Neki ez fontosabb volt, mint nekem. Miután kiszálltam a bevásárló negyednél, amely egy gyalogszerrel is könnyedén bejárható terület volt, ám annál több mindent zsúfoltak be ide, elindultam a kávézóba, ahol Brivel megbeszéltük a találkozónkat. Helyet foglaltam az egyik asztalnál, olyannál, aminél nem egyszerű székek, hanem jóval kényelmesebb kisméretű fotelek voltak. Rendeltem magamnak egy kávét, és amíg vártam az italra és a barátnőmre az embereket figyeltem, akik az utcán haladtak el.