Az Egyház a Naprendszer számos különböző pontján állomásozik, azonban Brittanicus a központi bázisa, amely a hozzá tartozó területekkel együtt a dél-amerikai térség egyenlítői vidékén helyezkedik el. Maga a bázis kerítéssel elzárt, szigorúan őrzött katonai terület, a belépés civileknek nem engedélyezett. A föld felett egészen kevés látszik, inkább csak őrtornyok, a védelmi lövegek és a föld alatti részek lejáratai, valamint az ezeket összekötő közlekedők falai.
A bázis föld alatti kiterjedése egy nagyobb városéval vetekszik. Alagutak, liftek, kisebb és nagyobb terek váltják egymást, mindegyiknek meghatározott funkciója van, egyetlen sarok sincs feleslegesen. Katonás rend uralkodik az egész komplexumban. A szintek számozása fentről lefelé növekvő.
Az első szinten a nyitható tetejű űrhajó-hangárok, a felszíni közlekedésre alkalmas terepjárók és harckocsik állásai, valamint a sürgősségi járművek parkolóhelyei találhatóak.
A második szint a közkatonák lakrésze, társasági terekkel, lakrészekkel, kantinnal, eligazítóteremmel, gyakorlóterekkel, edzőtermekkel, és mindennel, amire szükség lehet a katonák kiképzéséhez és kikapcsolódásához egyaránt.
A harmadik szint a tisztek szállásait és közösségi tereit foglalja magába, és ezen a szinten található elkülönítve a kórházi részleg, minden szükséges felszereléssel.
A negyedik szint a kutatás-fejlesztési részleg, ahova csak kivételes engedéllyel léphet be bárki, szigorúan, többpontos biztonsági rendszerrel védett létesítményrész, ahol az Egyház élelmiszergenetikai, orvostechnikai és ki tudja még, milyen kutatásai folynak.

A környező terület szinte összefüggő, nagyobb civil települések hálózata, amik a Bázis és egyben az Egyház védelmét élvezik, cserébe szolgáltatásokkal és termékekkel fizetnek, hozzájárulva a Bázis ellátásához.

Vezérkari állomás
A vezérkar technikailag az Egyház központjában, a Brittanicus Bázison lelhető fel, gyakorlatilag nem egészen. Ugyanis a vezérkar székhelye egy rendkívül modern űrállomás, ami Föld körüli pályán, a Brittanicus Bázis koordinátáival megegyezve kering. Az űrállomásra rendkívül nehéz bejutni, jórészt csak az Egyház katonái - leginkább tisztjei - és az arisztokrácia egy bizonyos, krémes rétege léphet be.




Megálló a világ végén. Az Icefall Plains Bázis a volt Oroszország területén található, ami mostanra keveseknek maradt élhető a szélsőséges időjárás miatt. Régebben taktikai jelentőséggel bírt, mára inkább csak kiképzések és különleges küldetések helyszíne, és a környékbeli, mostanra elég szegényes ásványianyag-lelőhelyek védelmének és kitermelésének biztosításáért felelős.
Magán a bázison látszik, hogy nem mai építmény, mind az elrendezésén, mind a tereken. Bár igyekszenek folyamatosan korszerűsíteni, azért mindenki tudja, hogy az Egyház nem erre költi a pénzét. Eredetileg elég nagy kiterjedéssel bírt a felszínen, míg mára sok félreeső felszíni szárnyat lezártak, és helyettük a föld alatt oldották meg a terjeszkedést, mert ez sokkal inkább megfelel a zord, jégkorszaki viszonyoknak. A három szint elrendezése ebből fakadólag is különbözik kissé a többi bázisétól.
A felső szinten, a legrégebbi, központi épületekben vannak a közösségi- és gyakorlóterek, míg a szélek felé a műhelyek és különböző hangárok, raktárak kaptak helyet.
A második szint, közvetlenül a felszín alatt a szállás- és orvosi részleg.
A harmadik szinten kapott helyet az Egyház fegyverkutató központja, és az ehhez kapcsolódó tesztpályák és egyéb helyiségek. A harmadik szintre korlátozott a bejárás, csak a kutatók, és az Egyház tisztjei léphetnek be külön engedély nélkül. Ilyen külön engedélyt kaphatnak például egy-egy teszteléshez a kiválasztott katonák.

A környező területeken kisebb föld alatti bázisok találhatók elszórtan, de kevesen maradtak már az itt élők közül, akik nap mint nap hajlandóak megküzdeni a zord időjárással ezen a vidéken. Nagyrészt azok lakják még ezeket a “falvakat”, akik már nem akarnak elmenni, vagy nincs lehetőségük, hogy a nyakukba vegyék a világot - vagy a világűrt.

A külterületen meglehetősen sok hajóroncs található, amik vándorkolóniák ideiglenes, és néhány kisebb civil csoport állandó lakhelyéül szolgálnak. Az Egyház általában szemet huny az efféle csoportosulások létezése felett, amíg azoknak csak a háborítatlan túlélés a céljuk, és nem okoznak gondot.




Afrika egyenlítői területén kapott helyet ez a bázis, nagyrészt a még élhető klíma, és a tetemes ásványi- és édesvízkészlet miatt. Bár a bázison látszólag csak a rendfenntartás kedvéért vannak jelen az Egyház katonái, és inkább a civilek mentsvára lett az utóbbi évtizedekben, ettől függetlenül senkinek sincsenek illúziói, hogy kinek a fennhatósága alá tartozik a környék. Ettől függetlenül azonban itt szívesen látott lakó szinte mindenki, aki hajlandó betartani a törvényeket, de ki szeretne maradni a nagyhatalmak csatározásaiból, és egyszerűen békében akarja tengetni a hétköznapjait. Echo Bázison még kifejezetten jól is lehet élni.
Méreteiben felveszi a versenyt a Brittanicus Bázissal, de az elrendezése teljesen a civil életmódhoz igazodik, a felszínen a környező területek süllyesztett épületegyüttesei is csak annyira terjednek, amennyire feltétlenül szükség van. Magának a bázisnak öt szintje van, és a legalsó, ötödik szinten kapott helyet a katonák részlege, a másik négy szinten a civilek lakrészei, az orvosi, gazdálkodási és ipari területek, valamint a legfelső szinten a kevés katonai jármű hangárja található.




Az egykori Dél-Mexikó környékén található és valamikor valóban egy kanyon volt, amit először a jég hódított meg, majd a jégkorszak elhatalmasodásával a karavánok fedezték fel maguknak, mint kiváló menedéket az ítéletidő elől. Azóta komplett várossá nőtte ki magát, és a természet vájta barlangokat már régóta emberek által vájtak egészítik ki, alagutak kötik össze, kusza hálózatot alkotva a fő csapásvonalakon kívül, ahol könnyen elveszhet, aki nem ismeri ki magát. Ráadásul nem csak az alagutak és termek labirintusa jelent veszélyt, hanem az itt élő bandák, akik előszeretettel szereznek részt a feketepiac máig virágzó működéséből. Szex, fűszer, fegyverek, illegális beültetések - legtöbbször ellenőrizetlen és veszélyes utánzatok -, olcsó hamis chipek, lopott ritkaságok… sok minden megtalálható itt, ha tudja, hol keresse az ember.
Az Egyház ritkán teszi be ide a lábát, és akkor is inkább csak erődemonstrációs céllal, egy-egy konkrét eset után nyomozva, mintsem hogy valóban felbolygassák a “termeszvárat”.
A Coldstone ad továbbá helyet jelenleg az illegális bestiaharcoknak is, amit szinte mindenhol fogható titkosított csatornán sugároznak, így a fogadásoknak és a kreditáramlásnak sem áll semmi az útjába.

A Bestiátrium az egyik mesterségesen kibővített barlangban került kialakításra és az ókori Colosseumot idézi. Körben lelátók, középen pedig az ovális küzdőtér, mindez a legmodernebb technológiával kombinálva, óriási kivetítőkkel, fogadóegységekkel, és kiépített megfigyelőrendszerrel.




A földi paradicsom. Sokan így emlegetik a Földön maradt tehetősek, az arisztokraták felhők felett lebegő városát, ahol nincs éhínség, nincs betegség, és kívülről minden tökéletesnek tűnik. A gazdagok minden kívánságát szolgák hada lesi, mindennaposak a bálok, fogadások, határtalanok a szórakozási lehetőségek, és minden elérhető számukra. Azt a kérdést, hogy ezt a töméntelen forrást honnan fedezik, ritkán teszi fel bárki.
Az egész városnak éteri külsőt kölcsönöznek a fehér falak, a rengeteg arany és a fém-üveg csillogás. Tágasság jellemző mind a közösségi terekre, mind a lakásokra, amik minden igényt kielégítenek. A város több kisebb-nagyobb szigetből áll, amik között a közlekedés csak járművek igénybevételével lehetséges. A központi szigeten találhatóak a közösségi terek, művelődési- és szórakoztató központok, és néhány lakópark is, de a nagyobb családoknak, tehetősebb arisztokratáknak azonban külön sziget-birtokuk van, amit mindenki a saját ízlésének és kreditegyenlegének megfelelően rendez be.
Természetesen szükség van személyzetre is, aki kiszolgálja a tehetősek igényeit. Ezek az alkalmazottak általában a személyzeti szigeten laknak, rengeteget dolgoznak, és nincsenek megbecsülve, hiszen bármikor jut minden lelépő helyére öt másik, de cserébe jól megfizetik őket. Elysiumban szolgálni tökéletes ugródeszka egy jobb élethez, akárhol képzeli is el azt az ember. Ez természetesen nem vonatkozik az “adósrabszolgákra”, akiknek, a szolgálatot “felajánlották” a tartozásuk törlesztésére. Ők innen általában csak lejjebb juthatnak, sokuk az ideje letelte után Coldstone-ba kerül, és ott próbál túlélni.






A Musk Űrállomás lényegében a beléptetőkapu a Marsra. Minden hajónak kötelező itt dokkolnia, mielőtt engedélyt kapna belépni a bolygó légterébe. Itt ellenőrzik a rakományokat, a beutazók személyes adatait, és főként a szükséges oltások meglétét. Az állomás szükség esetén karanténként is funkcionál.




Bár Paravin volt a marsi kolónia első települése, mégis Thesalgon lett a nagyobb, a modernebb, a ‘csillogóbb’. Ez a kultúra, az oktatás és a művelődés központja. A belváros színes, mozgalmas, az utcák, az épületek tiszták és rendezettek, mindenhol a viszonylagos jólét jelei mutatkoznak, nincsenek sötét sikátorok, rossz arcok, akiket legszívesebben nagy ívben kikerülne az ember. A rend fenntartásáról egy marsiakból álló rendőrség gondoskodik, akiknek a megfelelő kiképzését a Sobrik Bázison végzik az Egyház katonái. Az igazságszolgáltatás rendkívül szigorú, akit akár lopásért, akár más bűncselekményért elítélnek, könnyen kitoloncolhatják a Marsról.
Thesalgon külső burái alatt találhatóak a mezőgazdasági területek, amik a város lakosságának alapvető élelmiszerekkel való ellátásáról gondoskodnak.
Thesalgon központjában található a Szenátusi Torony, ami könnyedén felismerhető jellegzetes spirális alakjáról, a tetején levő tanácsterem kupolájáról, és hogy magasságban is kiemelkedik a környező épületek közül. Bár a belépés az alsóbb szintekre - ahol a kolónia ügyintézői és adminisztrációs irodái kaptak helyet - bárki számára engedélyezett, szigorú ellenőrzésnek és regisztrációnak vetnek alá mindenkit - jobb megelőzni a bajt alapon.
A Marsi Kutatóbázis bár területileg és közigazgatásilag Thesalgonhoz tartozik, mégis külön egységet képez, külön burával és saját beléptetőrendszerrel. Itt folyik a Mars terrraformálásával és a bolygó DNS-módosító hatásaival kapcsolatos minden kutatás, az összes Mars-specifikus élelmiszergenetikai kísérlet és fejlesztés, valamint az összes védőoltás előállítása. Éppen ezért egyrészt szigorúan őrzött területnek számít, csak az illetékesek számára engedélyezett a belépés, másrészt viszont mindig szívesen fogadják a diákcsoportokat egy kisebb tanulmányi túrára.




Sobrik Bázis az Egyház marsi kiképzőbázisa. Bár Thesalgonhoz van a legközelebb - kb 200 kilométerre -, teljesen független tőle, külön burahálózat, saját energiaellátással és egy katonai bázistól megszokott védelmi rendszerrel. A katonák ellátmányának egy részét Thasalgonból fedezik, a másik része viszont földi készletekből érkezik.
A bázis maga az Egyház katonái számára fenntartott terület, ahol főként a különleges osztagok kiképzése zajlik, míg közvetlenül a Bázishoz kapcsolódó, de attól teljesen különálló bura a marsi rendőrség embereinek felkészítésére szolgál. Ez a két csoport csak ritkán vegyül, de az is előfordul, hogy a püspökök megdolgoztatják a rendőrpalántákat.
Itt nincs szükség különleges létesítményekre, így a Bázis alapvetően két szintből áll. A felszíni építményekben főleg hangárok és gyakorlóterek kaptak helyet, míg a földalatti szinten a közösségi terek és a lakóegységek találhatóak.





Villengard fénykorában egy űrállomás volt valahol félúton a Föld és a Mars között. A Black Sun – ami akkoriban még egészen fiatal volt – úgy húsz éve foglalta el és gondolta újra a mesterséges égitestet. Azóta egyesek csak úgy emlegetik, hogy Seholsem Kikötő, ugyanis a véres elfoglalás után órákon belül egyszerűen eltűnt. Napjainkban a szervezet titkos központjául szolgál, a Mars nagyobbik holdjának (Phobosz) árnyékában húzódik meg és kering vele együtt. Ugyanazt az álcázó technológiát használják ma is, mint akkor.

Bár maga az űrállomás régi, folyamatos fejlesztésekkel tartották és tartják megfelelő szinten. Ilyen fejlesztés volt körülbelül harminc éve az az álcázó technológia, ami egy kivételes alkotás a sokakat megosztó, néhai Findecker Professzor kezei közül. Stygium kristály látja el energiával az álcát, amelynek köszönhetően, más álcázó technológiával szemben Villengardnak még az elektromágneses jele is rejtve van. Ha azt mondanánk az anyagra, hogy rendkívül ritka, az enyhe kifejezés lenne. A galaxisunk legtávolabbi pontjáról való, ahol ember - illetve jelen esetben gép - valaha járt. A retúr út majd' kétszáz évig tartott és a begyűjtött kőzetek között csak elenyésző mértékben volt stygium. Már a következő évben útjára indítottak egy újabb hajót, de még legalább százhúsz évig nem fogunk ilyen kristályhoz jutni. Épp ezért olyan különleges a technológia, amelynek Findecker volt a megálmodója, a tudása nagyrészét pedig a sírba vitte magával. Lekövethetetlen és leutánozhatatlan, noha az Egyház tudományos részlege egészen közel jár a megoldáshoz. Talán a két szervezet közötti titkos megállapodásnak van némi köze ahhoz, hogy az Egyház nem fektet túl nagy hangsúlyt Villengardra. A kérdés csupán az, hogy meddig?

Az űrállomás természetesen nem átjáróház. Hasonlóan a marsi szigorhoz, a Phoboszt megközelítve engedélyt kell kérni a landolásra. Ha az engedélyt megkapják, a hajót vonósugárral húzzák be, szintén álcázva.

Villengardon - űrállomás lévén - elég szigorú szabályozások vannak érvényben, legyen szó energia- vagy vízfelhasználásról, vagy éppen az ellátmány elosztásáról. Az étkezés mindenki számára a tágas kantinokban zajlik - a vezetőknek, magasabb beosztású Black Sun katonáknak, valamint a fontosabb vendégeknek külön kantinjuk van.
A tisztálkodást zuhanyprogram szabályozza, ami előzetes szkennelés alapján dönt a vízszükségletről, ugyanis hiába vannak hatékony fertőtlenítő programok, a tisztálkodásra még mindig a víz a leghatékonyabb eszköz.
A családok nagyobb, komplett lakrészeket, míg az egyedülálló Black Sun tagok, ha már önálló keresettel rendelkeznek, kisebb, garzonszerű kabinokat kapnak. Az újoncok a kiképzésük ideje alatt már nem a családjukkal laknak, hanem a kiképzőrészleg 4-6 fős kabinjaiban, amikhez közös zuhanyzó és saját kantin tartozik.