Egy egész alakos tükör előtt állok, míg belebújok az ingembe, és sorra begombolom az apró, gyöngyház színű gombokat. A ma este fontos, mégis erőltetettnek érzem az egészet. Vannak rosszabb napjaim, amikor csak elviselhetetlennek tartom az egész színjátékot, amit fenn kell tartanom, és ez a mai nap és este éppen ilyennek ígérkezett. Mély levegőt veszek, míg a nyakkendőmet igazgatom, egy pillanatra összetalálkozik a tekintetem a tökörképemével és megfeszül az állkapcsom. Azután mintha elfújta volna a szél, magamra erőltetem a nyugalmat, és ott játszik a szokásos kellemes, meggyőző mosoly az arcomon, amelytől nők és férfiak egyaránt ellágyulnak. Amíg befejezem az öltözködést, tudatosítom magamban a feladatomat, koncentrálok, hogy ne essek ki a szerepből, majd hosszú, ruganyos léptekkel indulok el, átszelve az elegáns menedékhelyemet, a házamat, ahol nem kell másnak lennem, mint ami igazán vagyok. Kilépve onnan minden megváltozik. A sofőröm már vár az autóval. Pontosan indulok, nem késhetek, legalábbis nem többet mint két-három perc, az kínos magyarázkodásokra kényszerítene, s ezt nem engedheti meg magának olyasvalaki, mint én. Minden megtervezett és kiszámított, és minden a legnagyobb rendben.

A koncertterem előtt a tömegben ügyesen lavírozok, miközben néhány emberrel váltok pár szót, kezet fogunk, úgy teszek, mintha a legnagyobb problémám ma este a nyakkendőm lenne, nem pedig a tény, hogy ezek között a sekélyes barmok között kéne tengetnek az időmet. Persze ez is csak munka és üzlet, mint minden az életemben - ehhez pedig értek, és jól csinálom, kurva jól, és ezért tehetem meg, hogy Elysiumban éljek.

Az Eclipse ma este nem csak egy hangverseny színhelyéül szolgál; és az est során pedig közel kell férkőznöm az egyik legbefolyásosabb családhoz. A Black Sun szemét igencsak szúrja az a kellemetlen tény, hogy a Monet családból nem hogy nem profitálhattak, de még az Egyház támogatottságát is el kellett viselniük. Így engem jelöltek ki Alexandria okainak kiderítésére és ezen okok megváltoztatására… a probléma csak az, hogy a nő még Elysiumon belül is egy másik szinten mozog mint én. De valójában nem emiatt nincs kedvem ehhez az egészhez, sokkal jobban zavart a tény, hogy egy Egyházhoz hűvel kell egyezkednem, emiatt úgy is kell tennem, mintha én magam is az Egyházhoz húznék. Persze ez be volt biztosítva, s csupán a Black Sun és a nagybátyám tudja, mennyire forog a gyomrom a Szent Anyától és az egész baromságtól. Emiatt persze nem veszítek a hibátlan játékomból, amivel megközelítettem a Monet házaspárt.

A kezemben öblös pohárban négy centiliternyi óarany színű konyak, arcomon egyelőre nincs mosoly, ám ennek ellenére sem sugárzik róla ellenszenv, azonban a szólításomra megforduló szőke látványától megjelenik a széles görbület, s egyetlen hosszú pillanatig tekintetem az ő szemeit fürkészi, majd lassan átsiklanak a férjéére. A kék szemek vonzzanak, talán jobban mint illene ebben a pillanatban. A mosolyom megváltozik, enyhén jobbra billen a fejem, s miközben beszélek, végig mérem. S csak ezt követően teszem meg a nővel is ugyanezt. Pontosan tudom kik és mik ők, mégis úgy intézem a szavaimat, mintha fogalmam sem volt semmiről. Aztán kezdődik a koncert, s eltávolodom tőlük, de pont úgy, mint a hangverseny, ez a kis közjáték is csupán előjáték volt…

Másfél órával később céltudatos léptekkel indulok el: szándékosan nem a Monet házaspár felé, de majdnem, egy futó pillanatra még meg is keresem a tekintetemmel az átható kék szempárt, hogy aztán mintegy véletlen akadjak Alexandriába.

- Nos, hogy tetszett? - kérdezem, szinte folytatva a korábban megkezdett könnyed csevejt, ami szinte semmiről sem szólt, s mégis annyi mindenről. A számomra.