Egy egész napos tárgyaláson vagyok túl, és most valahogy nem volt hangulatom beülni a siklóba az apám mellé, hogy hallgassam, hogy szerinte hol hibáztam, mintha csak kölyök lennék még mindig. Elég, ha én tudom, hol vétettem hibát, de mindez nem befolyásolja az ügy kimenetelét, ebben biztos vagyok, így biztos lehet benne bárki. Jó vagyok abban, amit csinálok, és utálom, ha valaki megkérdőjelezi a képességeimet. Pláne, ha ez a valaki az apám.
Ahelyett, hogy hazamentem volna, mivel úgysem volt más programom ma estére, a kaszinó felé vettem az irányt. Nem járok erre túl gyakran, a szerencsejátéknak ez a formája elég távol áll tőlem, de időnként belefér egy kis hazárdírozás az asztaloknál.
Csupán három nagy értékű zsetont forgatok az ujjaim között lassú mozdulatokkal, miközben sétálok a nyüzsgő, fényekkel terhes teremben, és észre sem veszem, hogy az ujjaim lassan átveszik a zene ritmusát. Kellemes női hang énekel, én pedig a kis színpad felé fordulok, hogy az egyik fehér márványoszlopnál megállva figyeljem az előadást. Körülbelül két dalt hallgatok végig, majd elindulok a bár felé, hogy szerezzek magamnak egy pohár gint. Ezúttal rendes minőségben. Persze a jó alkoholt itt pláne aranyárban mérik, de ez amúgysem az egykredites rulettasztalok gyűjtőhelye. Belekortyolok az italomba, és azt hiszem, az elégedettség akaratlanul is kiül az arcomra. Nem mintha okom lenne elrejteni, hogy igazán ízlik, amit iszok. Felesleges minden aprósághoz pókerarcot ölteni, nem kell mindent elfojtani, még a mi világunkban sem. Amúgyis nagy rajongója vagyok a minőségi szórakozásnak, bármiről legyen is szó.
Az asztalok között sétálgatok, és közben figyelem, hol van éppen szabad hely, de sehova nem ülök le. Még nem. Más ötletem támadt. Ismét a színpad felé veszem az irányt, és türelmesen megvárom, amíg a művésznő szünetet tart. Csinos, és remek hangja van. Kell más, hogy az ember érvényesüljön Elysiumban? Nyilván nem, ha nem akar ennél többet elérni. Nem mintha bármi komolyat állna szándékomban ajánlani neki, vagyis… igazából az üzlet mindig üzlet, nem igaz? Azt pedig egészen komolyan szoktam venni.
- Miss Ashworth? - szólítom meg egy megnyerő mosollyal, odalépve hozzá, amikor a kisebb hódolói gyűrű hagyja lélegzethez jutni. Nem volt nehéz kideríteni a nevét, elég volt egyetlen kérdés a bárpultnál. - Lenne kedve csatlakozni hozzám egy kicsit?
Felé nyújtom a karomat, és amennyiben elfogadja, elindulok vele a rulettasztalok felé, és már út közben szólalok meg. Amennyiben vonakodik, még előtte fűzöm hozzá az iméntiekhez:
- Lenne egy ajánlatom az Ön számára.