Akár meg is lephetne, hogy az igen szemrevaló unokatestvérem milyen türelemmel várakozik, hogy elhárítsák az apró technikai problémát egy olyan helyen, ahol az arisztokraták számára általában minden csettintésre megy. De jobban ismerem én őt annál, mintsem ilyesmin meglepődjek. Brisea agytekervényei mindig is egészen máshogy működtek, mint az egy átlagembertől elvárható. Sőt, bár nem látok a fejébe, azt is meg merném kockáztatni, hogy a gondolatmenete sokkal inkább hajaz a mesterséges intelligenciára, mint az emberre. Vigyázat, a végén még kiderül, hogy a kuzinom lágy bőre valójában szintetikus pótlék és ő valójában nem az, akinek mondja magát, hanem valami IV. Világháborúból hátra maradt bujdosó droid. Bár az állítás azon részében teljesen biztos vagyok, hogy nem az, akinek mondja magát. Nem az, aki az állófogadásokon kifinomultan mosolyog vissza rád. Az elméje és a barna szemek mélysége is olyan, akár egy labirintus. Mindig is szerettem ezt benne.
Majd Bri megfordul, én pedig nem mozdulok. Kellően közel állunk egymáshoz ahhoz, hogy könnyedén szeretőnek titulálhassanak minket. Ám ez a csodás a Golden Catben. A létesítmény fala között nincs ítélkezés. Nincs sem olyan, hogy túl bizarr, sem olyan, hogy túl drága. Kredit beszél, kutya ugat. Az abszolút diszkréciót esetükben nem emlegethetjük, mert azt egy pindurkát szembe köptem azzal, hogy meglepő módon összefutottam a drága kuzinnal.
- Épp erre készültem, drágám. – Vitatkozhatnánk, hogy a mosolyom sármos-e vagy inkább tenyérbemászó, azt hiszem, mindkettő, de az tény, hogy valóban szándékomban állt meghívni egy italra. Nem azért másztam el idáig, hogy csak úgy elengedjem. Az csak kellemesebbé teszi a találkozást, hogy magától jön és nem kell egyéb alternatívákhoz folyamodnom. Zsarolás? Ó, dehogy, dehogy. Eszem ágában sem volt. Egyelőre. A mosolyom azonban kiszélesedik és autentikusabbá válik, amikor finoman az igen szemérmetlenül kigombolt ingem széleit érinti, hogy összébb húzza. Feleletként viszonzom a gesztust azzal, hogy az ujjbegyeimmel hasonló érzékiséggel érek a majdhogy’ csípőig kilátszó combjához és alig cirógatva simítok fel, amíg a ruha engedi. – Bagoly mondja, kuzin. – Ezután féloldalt ellépek tőle és színlelt udvariassággal nyújtom felé a behajlított karom. – Mehetünk? – Ha belém karol, akkor máris vezetem a privát terem felé. Ha nem, azzal sincs különösebb gondom, akkor karolok én és viszem magammal.

A szobában élénken világító neonfény volt az egyetlen, ami hol az ő bőrét festette más színűre, hol a nőét, akit a keze közé kaparintott már sokadik alkalommal. Mintha fontos volna, mintha az adathalmazban még annál is fontosabb szerepet töltene be mindez, úgy ég minden alkalommal a tudatába ez a kép, a fények játéka a szőke hajtincseken és a nálánál fehérebb bőrön, mikor pedig szivárványt csempész a kék szemekbe, újra és újra leállni kényszerül a fejében felépített rendszer, megáll a program működni, és egy kicsit az idő is elveszti bármiféle jelentőségét. Pedig a másodpercek fontosak, ahogyan az órák is, minden eltelt nappal közelebb kerül valamihez, és távolabb valamitől, ami az élet nagy igazságát képezi mindenki számára, ő mégis másképpen látja a világot. Brisea nehezen engedi el a pillanatot és a jelent, életében igazán csak ezen alkalmakkor sikerül neki, és hosszú idő után először, pedig nem ma történt, hogy ez a nő felborította az életét. Most már nem zavarja, hogyan omlik össze a rendszer a fejében, ha ez a nő hozzáér, csak arra kell odafigyelnie, hogy a vörös pontok a térképen, a hálózaton ne legyenek csak azok, és a vírus ne fertőzzön meg mindent az elméjében, különben a végén elfelejti, mi a célja és miért van a magamutogató, gazdag emberek között, és mit ígért valakinek, aki már nincsen köztük. Életében talán most az egyszer ez a legnehezebb feladat, mert a kék szemekbe szökött neonfény szivárványszínű játéka mellett kevés dolog tűnik fontosnak, és megbabonázza az elmét, ami csak logika és kiszámíthatatlanság között volt képes mindig is működni, sehogy máshogy.

Alig pár óra, és valahogy frissebbnek tűnik az elrejtett, titkokat őrző szobából kilépve a levegő, és bár az oxigén képlettel leírható, számára könnyen érthető vegyületnek számít, még is hamisnak gondolja a fejében. Valahol talán a létezést is, az emberiség jelenleg fennálló helyzetét is, és már születésénél megfogalmazódhatott a gondolat, hogy ennek bizony semmi értelme. Így lépett ő már balra is, és jobbra is, mígnem egy tőle teljesen kívülálló személy és cél adott valamit a kezébe, aminek köszönhetően hasznosíthatja az elmét, amit neki szántak. És mikor a pillanat véget ér, amikor már nem játszik semmivel a neonfény, akkor ismét eszébe jut, és fontosabbnak tűnik ez bárminél.

Amikor a nyugati recepció felé sétál, ismét testén díszeleg a régi japán kultúrára emlékeztető kimonók egy modern verziója. Éppen annyit takar a testéből, amire a jó ízlés még felszólítja őt, bár az ő gondolkodásában a csupasz bőr látványa egy természetes dolog, és polgárpukkasztó megjelenése valójában nem is ilyen céllal születik meg, ha sikerül olyan ruhát öltenie, mint amilyen ez is. A válláról ejtett anyag alatt fehér bélés látszik a peremen, azt pedig kívülről egy nehezebb, de könnyednek tűnő anyag borítja királykék színben, a virághímzés pedig végigfut az egész ruhán, élénk színekben, hogy szinte világít a kreol bőrén. Ejtett, hiszen a felkarja is majdnem látszik, csak a ruha mellrészénél ejtett húzás akadályozza meg, hogy leessen róla, ami takarja. Arról nem is beszélve, hogy egészen a combjának végéig felsliccelték ezt a modelt, ami minden lépésnél mást enged láttatni, és bár titokban érkezik ide, távozáskor kérdéseket ültet külsejével azok fejébe, akik megnézik őt.

Türelmesen várja a recepciónál, hogy a hosszabbnak tűnő kicsekkolás megtörténjen végre, pedig a nyelve hegyére odakúszik a megoldás, ismeri a rendszert, több éve jár ide, tudja, melyik gomb oldaná meg a problémát, még sem szól egy szót sem. Tekintetére finom fátyol telepszik, ahogy elidőznek sötétbarna szemei valahol a falon, fémen vagy üvegen, nem is tudja igazán. Ő szőke fürtöt és fehér bőrt lát, mígnem melegség, egy másik testből áradó hő zavarja meg ebben, és ő lenéz a pultra, ahol ismerős kéz rendezi neki a számlát. Halvány mosolya a másodpercek súlyával lesz egyre szélesebb, ahogy az ismerős betolakodó először ellenszenvet, majd kellemes érzést vált ki belőle. Silas amúgy is mindig ilyen hatással van a nőre, hiszen jobb lenne, ha megfojtaná végre, még is egészen másra vágyik, ha megjelenik a társaságában.

Lassan fordítja még háttal állva a fejét jobbra, hogy valamennyit lásson periférikusan a másikból, és Silas biztosan láthatja a mosolyt az arcán, amit már ismerhet. - Kuzin. - Szólítja meg őt dallamosan, ahogyan szokta, majd fordul is a férfivel szemben, a ruha uszálya azonban elég hosszú, így valamennyire a lábára tekeredik az alja, bár nem foglalkozik vele. - Valóban kellemes. De nem gondolnám, hogy meglepetés volna. - A mosolya továbbra is őszinte, csak meglátszik rajta valami más, a puszta tény, hogy bár eddig nem volt sejtése a másik jelenlétéről a mai napban, most már átlát rajta valamennyire.

- Ügyes vagy, mint mindig. Koccintani nem fogok veled csak azért, mert remekelsz valamiben, de igazán meghívhatnál egy italra, ha már így alakult.- Tudja jól, hogy nem így alakult, illetve a történések szálai nem maguktól futottak össze. Közben, mielőtt a férfi válaszolhatna erre, szemérmesen - ami a saját öltözékéből nem köszön vissza egyáltalán -, érinti össze az ing gombok melletti anyagát két oldalról ujjaival. - Túl sokat mutatsz másoknak.

Időről időre megesik, hogy egyes tárgyalásokat vagy üzleti vacsorákat a Golden Cat falai közé száműzök. Kellemest a hasznossal, ez a megfelelő kifejezés. Jelen esetben dupla haszonról beszélünk, ugyanis a türelmem meghozta a gyümölcsét. Nem most jöttem le a falvédőről, egy ideje tisztában vagyok vele, hogy Brisea sumákol valamiben. Viszonylag szolid megfigyelés alá helyeztettem. Nem szeretem a paranoiát, nem állt szándékomban a ’titkosrendőrséggel’ felforgattatni az életét az utolsó holo-üzenetig. Meg egyébként sem erre volt időm mostanában, de azért kapott egy részletet a figyelmemből. Ennek hála pedig néhány hete a tudomásomra jutott, hogy időről időre ő maga is a Golden Catbe látogat. Nem bíztam meg mást a piszkosmunkával, szabadidőmben összevetettem a látogatásai alkalmával aktív vendéglistát, ~ hogy honnan van hozzáférésem? Ne kérdezd. ~ míg végül egy név jött ki. Hyatt. Bármit is jelentsen ez, inkább kavarna a Szentanyával, mint egy Hyattal. Gerinctelen egy népség. De az ő dolga, nem is feszegettem, szépen elraktároztam magamnak az információt. Egészen mostanáig, mert néhány órával ezelőtt kaptam egy üzenetet a recepciótól, miszerint a drága kuzin becsekkolt. A Golden Cat egy rendkívül diszkrét létesítmény, egyesek el sem hinnék, mi minden történik a falai mögött. De azért az egyenlők közt is vannak egyenlőbbek. A kapcsolatok, és a nyakak köré tekert láthatatlan kötelek haszna.
Egyébként hagytam, hogy Brisea kiszórakozza magát, bármit is csinál itt. Nekem is dolgom volt. Jelen esetben egy nevén nem nevezett Bíborossal vacsoráztam. Ha azt kérdezed, hogy hogyan kerül egy bordélyba egy ilyen pozíciót elfoglaló férfi, meg a kísérete, akkor én meg azt kérdezem, hogy hol éltél eddig? Egy szikla alatt a Vénuszon? Mert biztosan nem errefelé. A Golden Cat a bolygó legnívósabb vendéglátóhelye. Márpedig a legtöbb vezető beosztású szentfazékkal vagyok olyan jóban, hogy alkalom adtán meginvitáljam őket ahelyett, hogy nekem kelljen le-fel utaznom Brittanicuson. Ki nem állhatom a liftezést a bázis, meg a vezérkari állomás között.
A vacsora utáni műsorra már nem maradtak, szegény fontosembereket hívta a kötelesség. Én azért kihasználom, ha már a teljes napra lefoglaltam a magánszobát. A mindig gyönyörű Chastity ringatózik előttem a színpadon, valami régi nótát dúdolászva – egyébként szerintem totál be van állva – amikor pittyen a csuklómon viselt kommunikátorom. ~ Ms. Monet épp kicsekkol. Nyugati recepció. ~ Elmosolyodom, tudván, hogy az közel van. A kicsekkolás és a számla rendezése véletlenül egészen hosszúra sikeredik, én pedig kényelmes tempóban odaérek. Ez itt a Golden Cat, nem bajlódtam vele, hogy tisztességesen begomboljam a mélyen kioldott fekete inget, vagy megigazítsam a most egészen göndörnek ható fürtjeimet.
Tenyérbemászó, ugyanakkor elegáns kifejezéssel állok meg egészen Bri mögött és a kezemet előtte elnyújtva a terminálhoz érintem, a bőröm alá ültetett kreditchip-el rendezve a mai alkalom egyenlegét.
- Kuzin. – Rámosolygok, de egyikünk számára sem titok, hogy a legkevésbé sem vagyok meglepődve azon, hogy itt van. – Micsoda kellemes meglepetés.