Bár mentegetőzök a rendelésem miatt, nem teljesen gondolom komolyan. Csak azért mert mindenre lehet csípős szószt, extra csípős szószt, meg ki tudja még milyen csípőst szószt tenni, még nem jelenti azt, hogy mindenkinek élnie is kell vele. Bár kicsit meglep az apró szemöldök mozdulat, melyet a korsóm fölül van szerencsém észrevenni, hála az égnek a kisasszony nem teszi szóvá a gondolatait. Ezek szerint egy pont a jólneveltség mérlegére. A szűrő működik az agya és a szája közt. Egy kicsit talán elfogult az étlapot illetően, de senki nem mondhatja rá, hogy nem segítőkész vagy, hogy nem kész megosztani az italát másokkal. Összességében véve, kifoghattam volna nála sokkalta rosszabb asztaltársaságot is. Épp fordulok vissza a jelek szerint nem is oly diszkrét nézelődésből, mikor nekem ugrik meg kicsit a szemöldököm. Ó, viccelődni is tud. Ebbe a játékba ketten is beleállhatnak.
-Nem hiszem, hogy ez a veszély fenyegetne, bár ha nem lenne köztünk az asztal, biztos érdekesebbek lennének a kilátások.
Vigyorgok vissza, utalva arra mennyivel kellemesebb, ha nem az asztalra, hanem egy női testre borul az ember.
-No igen, nem minden nap fedezek fel új helyeket, ilyen terjedelmes menüsorral. Mindig jól jön a segítség.
Mérséklődik a vigyorom, s megejtem a bemutatkozást is. Hála az égnek úgy tűnik még ez után a mozzanat után sem áll be kínos csend, s a partnerem nevére is gyorsan fény derül. Lemásolva a mozdulatait, saját, már félig kiürült poharam is megemelem, s semmivel sem maradok le Anától a pertu ivásban.
-Az új ismeretségre, Ana - ürítem ki végül a korsómat. Valóban igen jó sörrel tudnak szolgálni ezen a helyen, szinte csak úgy lecsúszik az ember torkán.
-Érdekes, lehet most lenne érdemes rákérdezni mi is az a szuper üzleti fogás. Ki tudja a későbbiekben mikor jöhet még jól, ha az ember meg akar tölteni egy termet. - Fecserészek, miközben az ételre várunk.
- Ó apám egy vaskalapos katona volt. Hús és gyümölcs egy helyen?
Fintorodok el, és utálkozó hangokat hallatok. Azt persze már nem mesélem el, hogy még, ha szerette volna is ezt a párosítást, valószínűleg amúgy sem lett volna lehetőségünk egyszerre az asztalra tenni őket.
-De ne beszélgessünk most az apámról, egy kicsit lehangoló. Inkább meséld el mégis, hogy sikerült rábukkanni erre a helyre. Mert az biztos, hogy egészen… - pillantok körbe letűnődve - egyedi jelenség.
Nekem ugyanis eszembe sem jutna nyomós ok nélkül látogatni a helyet.

Elfogadja az ingyen italt, és be is vallja, miért: nagyjából ugyanazon okból, amiért én is csak a sokadiknál mondanék nemet. Az ingyen pia meg az ingyen kaja valahogy azért sokkal jobban tud esni, még akkor is, ha az ember (vagy annak a lánya) gazdag.
Intek is Borisnak, majd még úgy, a karommal a levegőben bökök asztaltársaságom felé. Boris bólint, így ahogy érkezik az asztalunk felelőse, hozza is a plusz korsó sört, mikor a rendelést felvenni jön.
Kicsit elcsigáz, hogy a férfi nem szereti az erőset, talán még szemöldököm is rándul egyet, de szóval nem méltatom. Orvosféle lennék elvégre, nagyon jól tudom, hogy nem mindenki bírja. Ügyelet közben előfordult, hogy a paranoiás úr megjelent, magán diagnosztizálva az infarktust, de a vizsgálatok során kiderült, hogy a szívenek kutya baja, csak pár órával azelőtt túl bátor volt a csípős ebéddel, és az okozott felmaródást a nyelőcsövén. Kapott némi vízben feloldott bactát, hogy gyorsabban hasson, maradt még önként egy fél órát megfigyelésen, majd megkönnyebbülve távozott.
Hogy én mennyire utáltam magyarázgatni neki, hogy kutya baja...
Elhessegetem a gondolatot, nyelve rá egy újabb kiadós korty sört, majd bólintok a rendelése hallatán.
-Jó választás. Bár ami azt illeti, tényleg bármelyik jó választás lenne. - szolid mosolyt villantok vissza, ha már ő is megvillantott felém egyet. Eddig egész jól alakulunk, úgy gondolom. Legalábbis továbbra sem tűnik egy kelletlen bájgúnárnak.
Mivel az ingyensöröm jó harmadát már megittam, rendelek még egy korsóval, és egyúttal jelzem azt is a felszolgáló lánykának, hogy elég, ha egyszerre hozza ki a burgereket és a következő italom.
-Ne forgolódj túl sokat, még megszédülsz. - teszem hozzá a pimaszul rossz poént, kacsintva rá egyet. Aztán ahogy magunkra hagy bennünket, figyelmem ismét a pasasnak szentelem, nehogy még azt higgye nekem, hogy ignorálom és végül átcsapjon kelletlenbe. Ünnepelek, ennyit megér az oldott hangulat.
-Nincs mit, kicsit elveszettnek tűnt a "bőségkoszorú láttán. - válaszolok. Tegeződjünk? Vagy maradjunk a magázódásnál? Utóbbi annyira a vérembe ivódott a munka során és amiatt, hogy anyám mindig partikra ráncigál, hogy ez valódi kérdés számomra. Illik egyáltalán valaha tegeződni bárkivel, aki nem a család tagja, vagy a Macska népe? Illene tegeződni úgy, hogy öt perce találkoztunk?
-Ana. És ez a kedvenc helyem. - fogadom a kézfogást, bár így, asztalnál ülve elég furán jön ki a dolog.
-Hát akkor... Az új ismeretségre, Eugene. - megemelem a korsóm koccintásra, aztán akár partner ebben, akár nem, újra legördítek egy bőséges kortyot.
Ő közben oldalra pillantgat, Boris felé. Levonom a következtetést: éhesebb, mint amilyennek tűnik. Vagy talán csak ahhoz szokott, hogy a nagyobb vendéglők többnyire már legalább félig előkészített harapnivalóval várják a betérőt.
-Általában félig se telik meg a hely, most ez egy eléggé kirívó eset. Talán Boris kitalált valami vendégcsalogató akciót, passz. De ha elkezd ilyen jól menni a hely, akkor tényleg megveszem.... - elmosolyodom, elnézek én is a pult felé.
-Frissen készül minden, általában egy negyed órát biztosan várni kell a kajára. A létszám miatt lehet, hogy most kicsit többet is. Addig kitérhetne akár arra, hogy miért nem örülne az apja a mégínyencebb burgernek. Talán ő se rajongott a hús és gyümölcs kettőséért? - veszem egy újabb mosoly keretében viccelődőre a kérdést, tompítva a faggatózó élt, meg persze annak az élét, hogy nem nyilvánítok "őszinte részvétet" - annál kevésbé őszinte mondatot nem nagyon ismerek. A "hogyne, anyu"-n kívül. Faggatózó, vájkáló szándék meg végképp nincs is bennem. Csak ha már egyszer felvetette....

Kényelmesen elhelyezkedek, s miután megérdeklődöm mit is lenne érdemes fogyasztani, már csak azt veszem észre, hogy visszavigyorgok a szép hölgyre. Nem gondoltam volna, még ha figyelembe vesszük a hely kinézetét akkor sem, hogy errefelé olyas valakibe botlok, aki csak így lezseren kezeli a dorbézolást. Mert valljuk be, a félrészeg vagy részeg jó hangulat valahol már annak számít.
- Nem szeretek semmi rossznak az elrontója lenni, ingyen piát meg még soha nem utasítottam vissza.
Reflektálok a felajánlott nedűre, s bár nem áll szándékomban szétcsapatni magam a mai nap folyamán, azért egy kis jóféle sör nem fog ártani. Tulajdonképpen nem a kedvenc italom, de alkalomadtán nagyon is jól tud esni.
Az ételeknél végig hümmögök, figyelek ám az elmondottakra, bár szemmel azért követem az étlapot. Innen úgy tűnik a kis hölgy nagyon is jól ismeri az itteni kínálatot, a végén még kiderül, hogy jól jártam ezzel az összepárosítással.
- Bevallom hősiesen nem rajongok a csípősért. – Pillantok fel egy bocsánatkérő mosoly kíséretében – Tudom, hogy nem túl férfias, de ennyi év után már nehéz megváltozni.
Szélesedik ki a vigyor az arcomon, mielőtt még visszavándorolna a tekintetem az étlapra. Az biztos, hogy nem kicsi a választék és bár a kifinomultságát tekintve messze elmarad a szállodai étterem ételeitől, de az tuti, hogy az otthoni kantin kajánál ezerszer jobb. Legalábbis ízre…
- Hmmm, hmmm – nézek fel a menet közben visszaérkező pincérre – Egy burger lesz, a még ínyencebb fajtából.
Adom le végül a rendelést, s hamiskásan fordulok vissza a nőhöz.
- Azt hiszem apám forogna a sírjában, ha tudná mit eszek.
Vigyorgok a másikra, s való igaz, nem hazudtam ezzel a kijelentéssel. De üsse kavics, néha nem árt kicsit szembe menni az öreg értékrendjével.
- Egyébként köszönöm a segítséget. Ha jól sejtem nem először jár erre kedves …– Fogok neki a kedélyes csevegésnek, s a mondatom végén felfelé ível a hangsúly, hiszen még be sem mutatkoztunk egymásnak így nem tudom, hogy is kéne szólítanom. Mindenesetre végül úgy döntök felé nyújtom a kezem egy kézfogásra, abból baj nem lehet.
- Eugene.
Mondhatnék álnevet is, de mostanában egyre többen megismernek jártamban-keltemben, így nem sok értelmét látom az óvatoskodásnak. Annyi, hogy nem hangzik el a teljes nevem, de talán ez így alkalmi ismerősök közt nem is olyan nagy probléma.
Miközben az ételre várunk, néha-néha érdeklődve fordulok a pult felé, amit az egyszerű szemlélő valószínűleg annak tud be, hogy türelmetlenül várom a rendelésem, én viszont olyankor vetek egy-egy pillantást az ajtó felé is. Meglepően sokan vannak, és nem igazán értem miért itt akar találkozni velem az informátor.
- Mindig ilyen sokan járnak errefelé?
Teszem fel csak úgy mellékesen a kérdést, miközben kortyolok egyet a sörömből. Valóban igen csak ízletes szeszt főznek errefelé.

Nem kell túl sokáig várnom -három kortyot húztam eddig a sörömből-, meg is jelenik valaki, akit eddig még futtában sem volt alkalmam látni. Ebben biztos vagyok, ezekre a markáns vonásokra millió százalék, hogy emlékeznék. Kitűnne az egyháziak és a nagyvagyonúak sorából is, még akkor is, ha öltönybe bújna, meg befésülné-lesimítaná a haját, ahogy a legtöbb családnál szokás.
Fekete szerkóban van, bőrkabáttal. Ide valósit nem sűrűn látni ilyen szettben - már ha nem olyan formabontó figura, mint én vagyok, de az ő arányuk is egész elenyésző. Bőrkabátkám nekem is van, meg khakiszínű "pilóta"-dzsekim. Azok a kedvenceim.
Alaposan végignézem, gondolatban próbálom vázolni az eddigi tapasztalataim alapján, hogy milyen jellem lehet. Biztosan vagány, macsós, olyan nagy dumával, amivel seperc alatt lebeszéli a lányokról a fehérneműt. Biztosan minden élces megjegyzésre van valami frappáns replikája is... Végül azonban meglep, és kicsit el is bizonytalanít, mivel olyan udvarias, amit nem nagyon feltételeztem róla. Nem csak leteszi a hátsóját, mert azt mondták, hogy ha enni-inni akar, itt lesz helye és pont; hanem megérdeklődi, hogy leülhet-e.
Ennyire rossz emberismerő lennék? - merül fel bennem a kérdés, aztán bólintok. Szabad, persze. Vesztenivalóm úgysincs, nyálasszájú bájgúnárnak (akik társaságát kerülöm) továbbra sem tűnik. Sőt, megjelenése és modora kettőse miatt még érdekesnek is tartom.
Mi baj lehet egyébként is? Legfeljebb kiderül, hogy tényleg bűn rosszul ismerem az embereket, és hazafelé sétálva kell megennem a Bivalyburit; vagy ha tovább megyünk, meg kell maradnom a lombikok és kémcsövek társaságában, a célorientált kérdésekkel és fecskendőkkel a rendelőben. Van ilyen is persze, aki alkalmatlan a társasági életre. Miért épp én ne lehetnék az? Egyébként is gyakran úgy érzem.
- Itt a legjobb a sör. - bólogatok a válasz mellé.
- Persze ízlések és pofonok, de ennek a gyártásánál nem finomkodnak azzal, hogy ne csapjon nagyot a végeredmény... Mert jaj, a parti vendégserege mind fejre áll. - félvigyort villantok felé.
- Ez kérem annyira eredeti, amennyire a főzdében kicsöpöghet a hordókba. - bólintok is, nem akarok finomkodnodni. Hazudok eleget így is. Másrészt, ha nem bírja a dolgot, és inkább pezsgőnek nevezett buborékos gyümölcslére vágyik, az még most derüljön ki, mert akkor van még vagy húsz hely, ahova mehet. Abban az esetben végképp nincs sok társalgási témánk sem, azt hiszem, így nyugodtan "átadhatja" a velem vacsorázás lehetőségét is másnak.
- A vendégem vagy egyre, ha kipróbálnád. - ajánlom fel az egyik ingyenes italom, majd átfuttatom a pillantásom az étlapon, amibe ő is belezemetkezik.
- Az ételek.... Mind laktat, Boris szakácsai nem szűkmarkúak a mennyiségekkel. Ha inkább a tésztás dolgokaz szereted, akkor valamelyik pizzát javaslom, azok tányérnagyságú tésztalapok, csak annyi rajtuk a feltét, hogy ne hulljanak szét a cikkek, ahogy eszed. A soksajtoson nincs hús, ha olyanra van igényed. Ha viszont jó húsost szeretnél, akkor a marhajó burgert javaslom, abba három húslapot raknak. Vagy a gyrost, az apróhúsos tésztatáska. Az ökörburger csíp, a bivalyburger pedig nagyon csíp, két húslap van benne. De csípős szószt bármire kérhetsz, még a zöldséggolyókra is. - magyarázom, bökdösve az étlapja soraira, mert aki még nem próbálta az ittenit, annak többnyire lövése sincs arról, hogy a "fantázianév" mit takar. A kérdése alapján pedig igencsak ez lehet az első alkalma.
Akad a lapon szép számmal, amit nem mondtam el persze, hiszen pizzából is van több mint tíz féle. De úgy gondolom, hogy ha a felsoroltak nem fogják meg, majd úgyis kérdez.
Hogy miért vagyok ilyen barátságos? Nos, nem vagyok. Csak megválaszolom a kérdést. Persze horkanva el is határolódhatnék, de az ünnepnapomon nem fogok, csak ha muszáj. Az ingyen piám meg ingyen van. Nem mintha nem tudnám megfizetni a következő három-négy korsómat, amit ma tutira ledöntök, akár dupla áron is...

Amikor azt mondom, hogy kezd elegem lenni Elysium fenséges vidékéből, akkor egy cseppet sem esek túlzásba. Mintha csak egyre kellemetlenebb dolgok történnének velem. Korábban az az aukció, ma meg ez itt. Igen, itt állok a „Fogadó az utolsó Macskához” nevezetű hely előtt és még most sem értem hogyan keveredhettem bele ebbe. Először is, irtózok a kis szőrcsomóktól. Másodszor valószínűleg lenne jobb dolgom is, mint helyszíneket ellenőrizni.
~ Ejhhh, sürgősen szereznem kell egy titkárt..~
Sóhajtok fel gondolatban, majd ellenőrzöm a szerelésem mielőtt belépek erre a helyre. Motoros csizma, fekete farmer, fekete garbó és egy bőrdzseki. Ha azt mondom, mindenféle ruha lóg otthon a szekrényemben akkor nem túlzok. Tulajdonképpen legalább ezt a szettet is sikerül megszellőztetnem, mostanában úgy sem volt alkalmam ilyesmiben megjelenni. A mai kiegészítők – mert jó szokásomhoz híven muszáj valami kis érdekességet is viselnem – egy napszemüveg és a jobb gyűrűsujjamon egy halálfejes gyűrű. Jajj és majd elfelejtettem a tőrt, ami a csizmámba van rejtve. Mert hát kellően paranoiás vagyok ahhoz, hogy mindenféle védelem nélkül térképezzek fel egy helyet, ahol elvileg holnap találkozóm lesz a szintén kellően paranoiás informátorommal. Arról nem is beszélve, hogy ez a kis kés amúgy is nagy eszmei értékkel bír, szinte már szuvenír. Nem hiába a Sakáltól magától szereztem.
A szemle végeztével megállapítom, hogy ennél szebb már úgysem leszek, így hát csak benyomulok erre a még számomra is furcsa helyre. Meg kell hagyni, igen eredeti és hátborzongató a stílusa. Nem fér a fejembe, hogy képes valaki ennyire isteníteni ezt az irritáló fajt – ami szerintem kevésbé kihalt, mint azt itt gondolják, a nyakam merném rá tenni, hogy rohangál még belőlük néhány a Földi alagutakban -, hogy még preparátumot is kirak egy étterembe. Ahol az emberek esznek, értitek? De nincs mit tenni, ha már itt vagyok, akkor igyekszem rendesen viselkedni. Ami egy barátságos mosolyt jelent jelen pillanatban és, hogy megközelítem a pultot. Láthatóan tele van a hely, de szerencsére elég barátságos a személyzet ahhoz, hogy megkérdezze nem lenne-e ellenemre, ha összeültetnének valakivel. Alapvetően, de ellenemre lenne, de az azt is jelentené, hogy már fordulhatok is sarkon és mehetek vissza a kényelmes és macskamentes hotelembe. Ami remekül hangzik, de nem ezért vagyok itt.
Így hát egy mosollyal elfogadom az ajánlatot, majd az idegenvezetőm nyomába eredek. Úgy tűnik talán mégsem lesz olyan rossz ez a közös étkezés.
- Szép napot a hölgynek! Szabad itt egy hely?
Köszönök egy barátságos mosoly kíséretében, miközben gyakorlott pillantással mérem végig asztaltársamat. Szemre való teremtés, lezser öltözékben. Az egyetlen pici probléma, hogy ő ül szemben az ajtóval és nem én. Kissé nehéz lesz kivitelezni, hogy néha hátrapillantsak, de majd csak megoldom valahogy. Ha beszélgetőpartnerem igent mond a kérdésemre, akkor megszabadulok a dzsekimtől, a szék támlájára helyezem és helyet foglalok.
- Úgy látom igazak a szóbeszédek és errefelé a sört érdemes megkóstolni.
Intek lazán a nő előtt terpeszkedő korsóra, s mielőtt hagynám, hogy a pincér visszatérjem a munkához, magam is rendelek egy pohárral.
- Esetleg tudna ajánlani valami laktató? Attól tartok először tévedtem be ide, és fogalmam sincs melyiket érdemes megkóstolni.
Állok neki egy kedélyes csevegésnek, miközben az előttem hagyott étlapot tanulmányozom. Hosszú nap lesz…

Eltáv. Nálam ugyanazt jelenti, mint a katonáknál. Néhány olyan napot, amikor nincs munka és emellett jóval kevesebb szabálynak és elvárásnak kell megfelelni. Nem járatom le az Egyházat és az orvoslást, de ezen kívül más szabályom nem nagyon van.
Belefér a szeszfogyasztás, a lezserebb öltözék. Főleg így, hogy a kedvenc helyem látogatom meg.
Akármennyire elhivatott is vagyok a tudománnyal szemben, eltávom első napját szeretném méltón ünnepelni: anyám szerint igénytelenül. Mert igénytelennek nevezi a kockás ingblúzt nadrággal, a hevenyészve beszárított hajat (ami szerinte nem frizura), meg ezt a helyet is annak tartja. Tény, nem mindenki szeret könyvoldalakkal kitapétázott falak és preparátumok, meg kopott, törött fa és gipsz macskafigurák között olyasmit enni, ami nincs kisebb toronyformába halmozva, vagy festmény-szerű kompozícióba rendezve a tányérján. Itt ilyesmi ritkán fordul elő. Javában ugyanabból készül itt is az étel mint másutt, bár nincs művészien tálalva, és nem is pici csészében jön külön az öntet, hanem a "hús" van alaposan megáztatva benne. Nem kell feltétlen késsel-villával félharapásnyi falatokká vágni semmit. Nem szégyen, ha kézzel eszem, ahogy az sem, ha az édes-savanyú szósz végigfolyik az államon. Jól bele lehet mélyeszteni a fogam a sokízű buciba, a hús és lapos növényirost származék meg hadd csússzon-pottyanjon a tányérra, kis fröccsenéses nyomokat hagyva a ronggyal letörölhető kockás abroszon.
Ezekért szeretek ide járni. Meg azért, mert többnyire nincs annyira tele, mint a puccosabb helyek. Az arisztokrácia, az Egyház képviselői nem szívesen fordulnak meg itt, igényeiket erősen alulmúlja.
- Nem ment még lejjebb az ára? - kérdi Boris a macskafej medálomra bökve. Mindig ajánl egy ingyen italt azért, hogy legalább megfogdoshassa, lerajzolhassa. Én persze nem adom, magam is súlyos kreditezreket fizettem érte. De nem is ez a leginkább mérvadó, hiszen van annyi pénzem, hogy milliónyi ilyet is vegyek.... Ha nem ez az egy lenne belőle. Már rég meg is ittam az árát. De még szerencse, hogy csak én számolom és nem Boris.
- Nem. Egy bivalyburgert kérek, meg egy korsó ingyensört. - válaszolom. Cserébe behunyt szemmel megtapogatja a medált. A falakon rengeteg rajz van már (nem is tudom, honnan van ennyi papírja, talán más könyvek első lapjaiból?), egyre jobban rajzol, azt el kell ismerni.
A bivalyburger sem látott bivalyt sosem persze, azért ez a neve, mert alaposan nyakon önti benne a dupla "húst" valami csípős szósszal. Ezt muszáj is valamivel leöblíteni.
- Kivételesen tele vagyunk. Előre is elnézésed kérem, de lehet, hogy kénytelen leszek a következőt a te asztalodhoz ültetni. De mint legjobb törzsvendégemnek, jár érte két ingyen ital. - hadarja, miután elengedi a medált, nem sok időt hagyva arra, hogy feldolgozzam a mondottakat.
- Na jó, üsse kő. Úgyse biztos, hogy ártana valamit szocializálódni. - vonok vállat. Így, az eltávom első napján kilóra megvesz az ingyen piával kecsegtető bocsánatkérés.
Kiadva a korsó söröm, a szokásos kétfős asztalom felé is int, ahol végképp nem szokott más helyet foglalni, az utolsó macskára való teljes rálátás miatt. Az asztal azon oldalán teszem le hátsóm, ahonnét látom a bejáratot. Szeretném végigmérni, ki lesz az a szerencsesüti (még ha erről se tudom, mi is az), akit hozzám ültet majd, és akivel osztoznom kell nemcsak az asztalon, de az ünnepnap hangulatában is.

A hely szándékosan kapott ilyen "középkorias" elnevezést, mivel vezetője él-hal a rég letűnt korokért, és az azokból származó ereklyékért.
Macskabolond, bár manapság nem nagyon tudjuk, mi is volt ez az állat. Aki kíváncsi, az itt tájékozódhat. A tulaj, és egyben csapos; a pocakos, kefebajuszú Boris mindent tud róluk, amit csak a megmaradt könyvek alapján tudni lehet. Bármikor tart róluk úgy előadást, mint aki felolvassa az adatokat. Sőt, a báréttermet is a macskákkal kapcsolatos tárgyakkal, képekkel rendezte be. Van a pultján egyiptomi stílusú fafaragvány ugyanúgy, ahogy a pulttal szemközti bejárat fölött egy nagybundájú (mint a Pallas) macskafej-preparátum is. Róla kapta nevét a bárétterem. Ő volt az utolsó macska, akit húsáért vadásztak le.
Kicsiny vendéglátóegység ez, romkocsma hangulattal, nagyon nívós helyekkel szemben. Az alkohol sok, az étel kevésbé mutatós, de finom: többségében inkább hamburgerek, pizzák, szendvicsek elérhetőek a régi korok hódolatának jegyében, de igény szerint készülhet mutatósabb étek is.

Ét/itallap:

Pizzák:
-húsfaló (3-féle zsírosabb és szárazabb hús, sajt)
-soksajtos (csak sajtokkal)
-Boris kedvence (2 zsírosabb húsfeltét, plusz sajt)
-Anáé (2 féle szárazabb hús, zöldség, sajt, nagyon csípős)
-ökör (2 féle szárazabb hús, sajt, enyhén csípős)
-húshagyó (zöldséges-sajtos)
-kolbászos (szárított húsrúd szeletek, zöldség, sajt)
-gyümölcsös (édes túrós, gyümölcsös, hús és sajt nélkül)
-calzone (hús, zöldség és sajt, félbe hajtott pizza)
-zöldséges (csak zöldség, hús és sajt nélkül)
-Maria (száraz és zsíros hús, kolbász - mindből csak kevés, zöldség, sajt)
-Don (száraz és zsíros hús, kolbász, sajt)
-Émilie (sós-fűszeres bogyók, zöldség, sajt)
-stoner (2 féle száraz hús, sós-fűszeres bogyók, zöldség, sajt)
-tengeri (halhús, zöldség, sajt)
-ínyenc (kolbász, sós-fűszeres bogyók, zöldség, sajt)
-nyelvcsiklandó (száraz hús, kolbász, zöldség, 1 édes gyümölcs, sajt)
-kívánság (választható feltétek a fentiekéből)

Gyros: tésztatáska, a töltelék apróhúsból, kérhető natúr, enyhébb vagy nagyon csípős (ökör/bivaly), zöldségekkel

Zöldséggolyók: kérhető natúr vagy kétféle csípős (ökör/bivaly)

Burgerek:
-sajt (hús nincs benne, csak sajt és zöldség)
-őkör (enyhén csípős, tripla hús, zöldség, sajt)
-bivaly (nagyon csípős, dupla hús, zöldség, sajt)
-húsimádó (3-féle hús, sajt)
-Boris (2-féle zsíros hús, zöldség, sajt)
-húshagyó (zöldség fasírt, sajt)
-vega (2-féle zöldség fasírt)
-tengeri (halhús, zöldség)
-ínyenc (hús, sós-fűszeres bogyók, zöldség)
-mégínyencebb (apróhús, édes gyümölcs, zöldség)
-kívánság (bármilyen töltelékkel a fentiekből)

Kérhető extrák bármire:
-plusz csípős szósz
-plusz bivaly szósz
-plusz olvasztott sajt

Italok:
-világos sör: keserű és üt (6%)
-barna sör: karamellás ízű, kevésbé alkoholos (4%)
-rum
-vodka
-gyümölcslé
-buborékos víz
-kávé