Csukódik mögöttem az ajtó, a fehér kabát pedig most rajtam marad ahelyett, hogy a megszokott módon egyetlen oldalpillantás nélkül landolna a komornyik kezében. Mostanában egyre gyakoribb apróság ez, aminek szerencsére nem sok szemtanúja akad, aki pedig mégis, az vagy tartja a száját, vagy betudja egy újabb úri hóbortomnak. Valljuk be, ez utóbbiból azért akad jópár. A siklóból a kis fekete bőröndöt már Edmont hozza be, míg én elindulok felfelé a kétszárnyú márványlépcsőn a szobám felé. A keleti szárnyban a legnagyobb szoba az enyém, az utolsó a folyosó végén. Szeretem a nyugalmat, ami ezzel az elhelyezkedéssel jár. Ez azonban azt jelenti, hogy sorra el kell mennem a vendégszobák, és a húgom szobája előtt is. Nem mintha ez különösebb problémát jelentene, és általában meglepetéseket sem szokott okozni, pláne amióta Sira férjhez ment. Most sem az ajtó nyílása zavar meg az utamban, hanem inkább a nő, aki kilép rajta. Bár a húgom selyemköntösét viseli, egyértelműen nem Sirával állok szemben.
- Brisea, milyen… - egy pillanatra elhallgatok, és a kezemmel intek, mintha csak a megfelelő szót keresném, de bárki, aki a köreinkben járatos, biztos lehet benne, hogy szó sincs ilyesmiről. - kellemes, igen, ezt a szót kerestem, elvégre ezt illik ilyenkor mondani, nem igaz? Kellemes meglepetés.
Feljebb szökik a szemöldököm, és az ajkaim szegletében bujkáló kis mosoly adja meg a kihívó élt a gesztusnak. Bár nincs különösebb bajom Brivel, szeretem próbálgatni rajta a fogaimat, még ha csak átvitt értelemben is. Pláne, hogy olyannak ismerem, aki kellő könnyedséggel veszi a lapot, és nem fogja felhúzni az orrát ilyen kis semmiségen.
Valójában már rég a szobámban kellene lennem, és a zuhany alatt állni, mert a fűszer- és dohányfüst szaga ilyenkor úgy érzem, nem csak a ruháimba, de a bőrömbe is beleeszi magát. Ezt az egyet utálom ezekben a kiruccanásokban, de az elégedettség, amit ebben a pillanatban is érzek, bőven kárpótolt ezért a kellemetlenségért, és ez valószínűleg az indokolatlannak tűnő jókedvemen is észrevehető.
- Sira itthon van?
Kérdezek rá mindenféle körítés nélkül, elvégre elég nyilvánvaló, hogy hozzá jött… khm, látogatóba.