Van egy igazán különleges kisugárzása. Az elegáns, már-már sötétnek nevezhető szexualitás, ami belőle árad, fojtó ködként tekeredik bárki nyakára. A mások szívében lakozó vágyakat szítja a felszínre, legyen az hatalom utáni vágy, szex utáni vágy, vagy akár a vágy arra, hogy az ember a tulajdon családja felé forduljon a pisztoly csővel és meghúzza a ravaszt. Készségesen simul bele abba, amit a másik teste és szíve leplezetlenül és nyersen kíván. A pánszexualitásnak egy érdekes formája lehet, hogy a másokban rejlő sötétség korbácsolja fel a testét és lelkét egyaránt. Utálja a színjátékokat.
Ezzel egy ponton ellent mond önmagának is, hisz Xavier remek színész. Az ő világnézetében nincs szükség bátorságra, elég, ha színleli az ember. Senki nem tudja megmondani a különbséget. Tudja, hogy hatoljon az ember bőre alá. Nem fél kockázatot vállalni, és ostoba módon meg van róla győződve, hogy érinthetetlen. Hogy a földi halandók felett létezik.
Szereti a fekete humort, általában alkalmi süket, és bármilyen helyzetből ki tudja sírni magát. Passzívagresszív hangokat ad ki, amikor frusztrált, a bosszúját pedig szereti saját maga intézni, mert a karma túl lassan dolgozik.
Öt naponta van valami új hóbortja, ami tőle már olyannyira megszokott, hogy szinte senki nem veszi komolyan. E mögé viszont szerencsésen könnyű elrejtenie azt, amikor ténylegesen rosszban sántikál – gyakran megesik. A díva léte és a léha látszat is csal, sokkal kiélezettebb a környezetét illetően, mint ahogy tűnhet, de ilyen szempontból leginkább önös érdekek vezérlik. Maga miatt figyel, nem mások miatt.
Attól függően, hogy mit akar – illetve akar-e valamit –, ami a száján kijön vagy totálisan szűrő nélküli, vagy tenyérbemászóan szirupos. Szinte minden jelentéktelen dolgot túldramatizál – így nem kell szembenéznie azzal, ami valójában számít.
Van ám egy alig használt, gyengédebb oldala is. Szereti a szépet, a régi építészetet, művészeteket, verseket és ő maga is remekül fest.

Akkor is egészen művészi hatást kelt, amikor belibben egy terembe – már ha nem másnapos. Természetes tehetséggel vegyíti a feminin és maszkulin elemeket a viseletén. A körmei mindig tiszták, a bőre pedig makulátlan, még akkor is, amikor nem, hisz mire nem jó egy réteg mesterséges bőrszöveg és egy kevés smink?
A piszkos szőke hajához tiszta kék szemek társulnak, őt magát pedig jellemzően kellemesen elegáns illat lengi körbe, mandarin és bergamot, némi teafa, jázmin, és borostyánnal meghintve.

Úgy érzékeli, hogy a felesége szuszogására ébred, de előtte néhány perccel már felébredt az órája csiripelésére, csak az valahogy nem jutott el a tudatáig. Ő borzasztóan álmos, az ágy pedig borzasztóan kényelmes, nincs is kedve felkelni, félálomban elringatja magát abban a tudatban, hogy ma tulajdonképpen nincs is égető dolga. Átfordul hát a másik oldalára, az arca Alexandria fedetlen kebleivel találkozik. Mélyet szuszog, ösztönösen öleli át a hasánál, egy kicsit jobban odafúrja a fejét, és már mélyen vissza is alszik. Már csak valahol az agya hátsó szegletében érzékeli, hogy mennyire irritálja az orrát, hogy azon át szuszog. Úgy tűnik, előző éjjel kicsit sok volt a felszippantott fűszer. Semmi gond, mielőtt hazaindult, belőtt egy detox-injekciót. Van Xaviernek ez a jótulajdonsága, hogy kényesen tud ügyelni a látszatra. Alexandria nem szól bele a kóborlásaiba, amíg ő azt okosan teszi. Szeret megfordulni kétes területeken. Szereti érezni, hogy él, és tudod mit? Igenis szimpatizál a Black Sunnal. Olykor keveredik velük. Értsd, ahogy gondolod. Viszont a családfő érdeke az övé is, márpedig a Monet família erősen evez az Egyház oldalán. Semmi jó nem származna belőle, ha bármelyik felet magára haragítaná a félillegális ügyletektől fülledt éjszakái során.

Amikor ismét felébred, a felesége már nincs mellette. Mit csináljon a lelkem, hát fontos személy Elysiumon. Különösen most, hogy politikailag túl akarja szárnyalni a Czerrákat. Ehhez Xavier általában sok sikert kíván és átfordul a másik oldalára. Pont úgy, mint most. De már nem is olyan álmos, csak a reggeli jegeskávéját kívánja, amit általában úgy iszik, mint más a vizet. Belebújik a finom selyemköntösébe, hogy eltipegjen a fürdőig, de össze sem zárja. Szereti a finom szellőt a bőrén. Beáll a nagy, üvegezett kabinba, és mint igen gyakran, most is ránéz a tiszta gyémántfogókára, mielőtt megnyitná a vizet és futólag elgondolkodik rajta, hogy mennyit adnának ezért a Kanyonban. Nem mintha szüksége lenne a plusz pénzre. A plusz izgalom már más kérdés.

Aznap hanyagul fésülte el a haját és nem a legfinomabb marsi szabású ingét vette fel. Szeret egyszerre kifinomult és dög lenni, de mikor megejti a két hetente egyszeri ebédet az anyjával, egyiknek sem érzi szükségét. Minden évvel egyre nyilvánvalóbbá válik számára, hogy ő és az anyja ugyanolyanok. Azzal a különbséggel, hogy a nő nála sokkal rosszabb. Várj, hogy mondják ezt pór nyelven. Igen, az anyjára ütött. Az egyetlen dolog, amit Hestia elvár tőle, az az anyagi támogatás. Xavier pedig megadja neki, mert szüksége van az életében az anyára, még akkor is, ha az csak érdekből ápolja a fiával a kapcsolatot. Legalább törődik vele. Törődnek egymással. Monet uraság ebben az égvilágon nem lát semmi problémát. Más a Golden Cat-be jár egy kis anyai törődésért, neki meg itt van a saját anyja. Az túlzás, hogy nem kell fizetnie érte, de legalább mindkét fél részéről hiteles a szerep. Mindketten túlélők, ha a jómódukról van szó. Annak idején Hestia tartotta magukat a fellegek felett, foggal-körömmel kapaszkodva, most pedig Xavier teszi meg ugyanezt érte. Való igaz, hogy az alma nem esett messze a fájától: ha nincs a céljaimhoz út, akkor csinálok egyet.