Wes minden, csak nem átlagos, már az ’angyali’ mivoltából eredően sem, mégis szeret úgy gondolni magára, mint egy átlagos srácra. Ha szolgálaton kívül van, szívesen heverészik a különböző bázisok kantinjaiban egy pohár teával, amibe marihuána-jellegű fűszert áztatott, hogy ellazuljon és mesél arról, hogy ha egyszer nyugdíjba vonul, akkor vesz majd magának egy csinos kis telket Thesalgon szélén közel a burához. Mert ott jó a kilátás és az ő felmenői egyébként is marsiak, amire igen büszke. Sármos és karizmatikus férfi, bárkit levesz a lábáról azzal a jellegzetes félmosollyal és a megnyerő stílusával, de sejthető, hogy mindez csak a felszín. Valahol – nem is olyan mélyen – tisztában van vele, hogy nem fog megöregedni és nem fog a Marson farmerkodni sem, hisz ő egy olyan katona, akit a csatasor élére szántak. Aki az Egyház tulajdonát képzi. Amivel tulajdonképpen rendben is van addig, amíg nem próbálják elkényelmesedett Bíborosok osztani neki az észt. Azt nem szokta túl jól viselni.

A külleme remekül tükrözi a mutációját. Emberfeletti erővel rendelkezik és igen magas az ellenállóképessége, vagyis a teste jóval több traumát képes elviselni, mielőtt bármi ledöntené a lábáról. Wes lényegében olyan, mintha exoskeletont viselne.