Walsh szenátor ott volt azokban az években, amikor felkelt a fekete nap. Fiatal volt és nem volt jó ember. Nem számított neki se Isten, se ember, tökéletesen képviselte azt az anarchiát, amire az egyre nagyobb teret nyerő bűnszervezet épült. Főként orgyilkosként tevékenykedett, mesterien lépett ki az árnyékból, majd tért oda vissza. Ám egy idő után a holttestek olyan magasra halmozódnak fel, hogy egy vak ember sem tudná figyelmen kívül hagyni őket. Ő sem volt rá képes.
Egyszer valaki azt mondta neki, hogy a maguk fajták nagy lángon, de gyorsan kiégnek. Nem kapnak esélyt, hogy újrakezdjék. Az ébredező lelkiismerete mégis elindította őt egy olyan úton, ami ennek az ellenkezőjéről kezdte megrebegtetni a remény szikráit. Tíz évvel ezelőtt egy olyan férfi volt, aki az általa kiontott vér és mocsok tengere felett egy vékony kötélen egyensúlyozott, mégis sikerült túljutnia rajta és a megváltás útjára lépnie. A Marson a tudásáért cserébe előbb menekült státuszt kapott, így a Black Sun nem érhette utol. Hamar megtalálta a célját és úgy döntött, hogy élete hátralevő részét a Kolónia bővítésének és felvirágoztatásának szenteli. Ez a cél pedig olyan sokáig vitte, hogy mára elismert szenátorként tevékenykedik. Nem csak a Szenátusi Toronyban időzik, hanem gyakran lelátogat a mezőgazdasági területekre is például és besegít az ott dolgozóknak. A Kolóniát azonban nagyon ritkán hagyja el, hisz a Black Sun ennyi idő múltán sem felejtette el a nevét. Nem veszik jó néven az árulást.