Felesége halála után, egy hosszabb időszakra, mondhatni depresszióssá lett. Nem különösebben foglalkozott a környezetével vagy az üzletével, tulajdonképpen csak vegetált. Amikor azonban édesanyja, idős korára agyvérzést kapott és sürgetővé lett, hogy örökségét megmentse a széthurcolástól és ellopástól, levedlette magáról az őt fojtogató leplet és talpra állt. Kegyetlen belső tisztogatásokba kezdett vállalat- birodalmán belül, igazgatói tanácstagok, ügyvezetők és felső vezetők fejei hullottak porba. Ezután kapta a Vas Keselyű gúnynevet, amelyen háta mögött emlegetik. Halk pletykák szólnak róla, hogy még a Black Sun számára is csurrant cseppent, ha valaki túl messzire akart szökni a "jogos" tisztogatási akciója elől.

Ez azonban a múltja, napjainkban lelkesen támogatja az Egyház projektjeit, többnyire szociális, edukációs és egészségügyi irányokba. Alapítványokat támogat, felbukkan  médiában, mint a kultúrát és művészeteket támogató arisztokrata. De ez senkit se ringasson hiú ábrándokba, a szunnyadó keselyű, nem döglött keselyű. Csak vár türelmesen, hogy újabb lehetősége legyen lecsapni, felfalni és bekebelezni. Ezzel folytatván apja munkáját.

A Vas Keselyűnek sötét oldala is van. Időről időre támogatja a Black Sun szervezetet is. "Mindennek meg van az ára, így minden megvásárolható." Szokta volt mondani és komolyan is gondolja. A Black Sun-t inkább üzleti partnernek tekinti, semmint olyan szervezetnek, amely a világ rendjét képes lenne vagy fenn akarná tartani. Márpedig rendre szükség van, elvégre anélkül az üzlet sem működik.

Depressziójából nem sikerült végleg megszabadulnia, sőt valószínűsíthető, hogy tovább is fejlődött. Felesége elveszítése nagyobb trauma volt számára, mint azt a környezete látja vagy éppen hiszi. Eme képződmény elől menekül időről időre egy-egy nő karjaiba, a kicsapongó pásztorórák, ideiglenesen jobbá teszik közérzetét, nagylelkűbb, nyájasabb lesz. Ugyanakkor mint sok másban, itt is kettősség uralkodik benne. Az arisztokrata nőkkel szemben mindig udvarias, kifinomult, talpig úriember, sőt udvarol és bókol. Ugyanakkor előfordult, hogy a Vas Keselyű, csak azért támogatott, egy megszorult, nem arisztokrata családot, mert megkívánta magának a 18 éves lányukat s a támogatásért való feltételt sem volt rest közölni. Nem különösebben érdekli, hogy milyen érzés lehet a média előtt mosolyogni, meg hálás képpel kezet fogni vele az "önzetlen" jótékonykodásért, miközben a lány családja, pontosan tudja, hogy mi az ára. Viszont, soha, egyetlen lányt sem bántott, nem kínozza meg őket, nem bánik velük rosszul. Egy alkalommal az egyik lány teljes egyetemi képzését, a megállapodáson felül is finanszírozta.            

Sportos alkatával, elegáns, de sohasem hivalkodó öltözködésével, világos barna, rendezett frizurájával és kék szemeivel sok nő találhatja charme-osnak és jóképűnek. A médiában is gyakran feltűnik, elvégre elkészült épületek megnyitóin, jótékonysági vacsorákon és bálokon előszeretettel fordul meg. Egy keselyűnek pedig minden dögön .. akarom mondani rendezvényen, kifogástalanul kell megjelennie.  

Az automata tolóajtó félresiklott és behúzódott a falba, hogy beléphessek a fürdőszobámba. Jobb vállam és a fülem közé szorítottam a telefonomat, miközben két kezemmel kioldottam a derekam köré hanyagul csavart törülközőt s figyelemmel követtem a padlóra való lehuppanását.
- Nem érdekelnek azok a marsi túltenyésztett kretének. Marsi szabványon alapuló munkabiztonsági intézkedéseket akartak, megkapták. Garantáltam nekik, hogy kizárólag marsi lakosokat alkalmazok az első öt évben. Kihagytam volna valamit? - kék szemeim pillantása, eközben a padlóra ledobott piros bugyira, majd a jakuzzihoz közelebb, egy elhagyott melltartóra esett. Miközben hallgattam a telefonban Marcus-t, aki a Marsra utazott, hogy helyre tegye az ottani dolgokat, a padlóba süllyesztett fürdő alkalmatosságban, az engem váró lányra pillantottam. Húsznál nem lehetett több és ragyogó kék szemei, csillagként szikráztak. Azt hiszem geológusnak akar tanulni, de az egyetem drága. Az ő életszínvonalán mocskosul drága.
- Nézd Marcus, magasról teszek a Mars lakosságának szaporodási rátájára, hidegen hagy. Engem az érdekel, hogy a szóban forgó kanyonban, cirka egymillió tonna érc vár arra, hogy a munkásaim kikotorják a föld alól. - aprócska szünetet tartottam, amíg ismét a férfit hallgattam és eközben beléptem a lány mellé a meleg vizes kádba. Szó nélkül bújt hozzám, hajtotta fejecskéjét a vállamra, miközben szabad kezemmel átöleltem és magamhoz húztam. Azt hiszem rájött, hogy az életében még egy ilyen éjszakában nem lesz része. A luxus rohadt drága, nekem van rá pénzem, neki nincs. Beteljesítheti az álmait és onnantól kezdve, hogy elfogadta a támogatásomat, már csak azon múlik a választott jövője, hogy hogyan tanul. Nem nekem, saját magának. Gyengéden megszorítottam a vállát, mire lábát átvetette rajtam és az ölembe huppant.
- Az ég szerelmére, Marcus.. neked ellőtték a farkad vagy mi? Azért mész te a Marsra, mert azt hittem tökös legény vagy és megtudod oldani a problémákat, ezért fizetlek! Nincs szükségem, sem pedig időm, az olcsó kifogásokra. - szabad kezem a lány derekára siklott, mire a lány finoman rám csúszott. Arcát a mellkasomnak nyomta, csípőjével lassan ringani kezdett és olyan halkan pihegett, hogy Marcus feltehetően semmit sem hallott az egészből. Tetszett a lány diszkréciója, talán meg kellene tartanom.
- Nem érek rá a Marsra utazni, ugyanis barlangászom. Oldd meg! Egyértelmű leszek, ha utánad kell mennem, fejek fognak hullani. Igen, jól gondolod, a tiéd lesz az első. Tudtam, hogy csak egy kis ösztönzés kell, köszönöm. Csókoltatom a húgodat ... ohh, hogy ő itt maradt az Elysiumon? Akkor majd személyesen átadom neki. Letette ... ki érti ezeket? - tettem fel a költői kérdést és félredobtam a telefont a padlón csúsztatva azt. Most már teljes egészében az ölemben ficánkoló lányra összpontosíthattam. A jól megérdemelt jutalom a jól végzett munkáért.