Mintha az ismert világ  két leggyönyörűbb ékköve ragyogna a szemeidként a világba. Küllemed tökéletes, akár egy míves szobor egy gyatra világban. Kivert kutyaként érkeztél és most itt vagy a Serenity egyik ragyogó csillagaként. Napokon át jártál vissza, hogy majd megnyílik előtted az ajtó és otthonra találhatsz nálunk.Bármit megtettél és megadtál volna, csak ne kelljen érezni a gyomrodban örökké morgó éhséget, az otthontalanságot. Mindennek már tíz éve. Kedvem lelem nem csupán a tested látványában, vagy éppen abban amit nyújtani tudsz és amit kíméletlenül és néha elég egyoldalú módon veszek el tőled. Művelt vagy, az ízlésed hibátlan, ahogy pontosan tudod azt is, hogy hol a helyed és mi a feladatod. A neved tőlem kaptad. Maláj nyelven azt jelenti: Az árva. Mert ez voltál, és mindig is tudtad, hogy ha nem megfelelő módon teljesítesz mellettem szolgálatot, akkor bármikor újra az leszel majd. Egy árva, aki senkinek sem kell. A világ már csak így működik, mon ami. Persze eszemben sincs megválni tőled, és csak nagyon ritkán, nagyon kivételes vendégeknek engedlek át.Te vagy az egyik legfontosabb információforrásom, az aki gyakorlatilag szinte mindenhova bejut, és mindenhonnan megszerzi azt amire szükségem van. Minden alkalommal, amikor visszatérsz egy sikeres küldetésről megkapod azt amire mindig is vágyakozol.Ilyenkor kegyes vagyok veled, ilyenkor bármit elhazudok neked, amit csak szeretnél. Nem számít neked ha nem igaz. Arra a pár órára annak hiszed. Sosem vágyakoztál a szabadságra, talán nem is tudod mi az. Úgy véled, hogy szabadnak lenni annyi, mint újra éhezni, újra otthon nélkül lenni.Én pedig nem foglak felvilágosítani az ellenkezőjéről. Végül szépen lassan mégis “öntudatra” ébredsz és szeretnél elszakadni kicsit tőlem, a saját utadat járni, de tudod ma belle, ez nem olyan egyszerű. Hiszen a tíz év alatt egy erős és elszakíthatatlan függőség alakult ki közöttünk, amit se te, se én nem tudunk megtörni.Beletörődsz, vagy lázadsz?