Ovel & Calladris

Tudom, nem lenne szabad ilyen pokolian élveznem a társaságát és azt, ahogy a csinos pofimat vagy a formás hátsómat említi, de nem tudok mit tenni ez ellen. Az is meglehet, hogy nem is akarok, mert a jól megjátszott kis életemben kész felüdülés számomra, ha olyasvalaki társaságában lehetek, akivel talán annyira nem kell megjátszanom magam. Eleinte mondjuk tartózkodóbb voltam, de végül úgy döntöttem, hogy Tőle talán nem kell annyira tartanom. Ritka nagy csalódás lenne, ha végül kiderülne, hogy tévedtem.
-Lehet, hogy szándékosan nem cserélem le, mert élvezem, amikor itt papolsz nekem és a fenekemet emlegeted.- villantok rá egy szemtelen mosolyt, majd incselkedve folytatom.- Talán, én magam teszem tönkre, mert nem bírom sokáig nélküled, így viszont okom van rá, hogy újra meg újra vissza kelljen térnem hozzád.- kacsintok rá mosolyogva, majd szándékosan félreérthetően a tudtára adom, hogy meg fogom hálálni a szolgálatait. Egy pillanatra még el is játszok a gondolattal, hogy elvonuljak vele abba a bizonyos szobába, de aztán gyorsan emlékeztetem magam a baráti viszonyunkra és a bátyám halálára is. Az is lehet, hogy már így is felhívtam Ovelre a figyelmet azzal, hogy bizonyos időnként valóban betérek hozzá. Az is lehet, hogy már totálisan paranoiás lettem és akkor is azt hinném, hogy rajtam tartják a szemüket, ha nincs is így.
-Vigyázz. Még a végén szavadon foglak és egyszer kénytelen leszel bevinni abba a szobába...- duruzsolom halkan, de azért örülök, hogy nem követel tőlem máris ilyesmit, amikor megemlítem, hogy el kellene jönnie velem a hajóhoz, mert őszintén fogalmam sincs, hogy mit tennék. Általában annak a híve vagyok, hogy élvezzük ki az életet, de megint más, ha ez az élvezet veszélybe sodorhat engem vagy valakit, aki számomra fontos. Ovelt pedig kedvelem. Kár lenne tagadni.
-Tudom, tudom.-nevetem el magam, de már kapok is a felém repülő kulcsért, hogy aztán eleget téve a kérésének bezárjam az üzletet és lehúzzam a rolót is és dolgom végeztével inkább a felsőtestében gyönyörködjek, ahogy átöltözik.
-Mondd csak. Sok nő jár hozzád?- kérdezem cseppet sem véka alá rejtve, hogy alaposan megbámultam, miközben odasétálok hozzá és felé tartom a kulcsot.-Cseppet sem lepne meg, ha a város összes nője itt tobzódna.- vágom csípőre a kezeimet, hogy aztán úgy figyeljem, ahogy pakolászik, közben pedig megpróbáljam elmondani mi is a probléma a gépemmel. -Passz. Vagy a navigációs rendszer vagy a vezérlő egység, ha engem kérdezel. Emelkedésnél vagy süllyedésnél néha rakoncátlankodik.- vonok vállat tanácstalanul, hiszen mégis csak Ő a szerelő, azaz neki kell ebből kiszűrnie a lényeget. Az én dolgom csak annyi, hogy kiriszáljam magam a garázson át, de mivel erre külön felhívja a figyelmemet, igyekszem ezt a lehető legszexisebben kivitelezni. Ő kérte.
-Lehet, hogy az is ezt váltja ki, ha túl jól riszálok, nem? A végén még tényleg abban a szobácskában kötnénk ki... - lesek rá hátra, de jót nevetek is ezen, hiszen ez mind mind vicc és szórakozás, semmi egyéb. Csak azért csináljuk, hogy kellemesen töltsük az időt, amíg itt vagyok. Mondjuk ezen egy kicsit el is merengek, mert jó pár pillanatig csendben sétálunk, míg egy váratlan kérdéssel vissza nem rángat a jelenbe. Nem is tudom hirtelen mit válaszoljak. -Ó, hát...folyamatosan melózok. Kerül fordul felkeres valaki, hogy szerezzek neki ezt vagy azt. Bár a minap még azzal is megkerestek, hogy juttassak el valakit A-ból B-be.- közlöm séta közben, bár magam sem tudom, hogy miért is osztok meg vele ilyesmit, hiszen a legfőbb szabályom, hogy nem bízhatok senkiben. Ugyanakkor az is lehet, hogy ő akár segíthetne is valahogy, bár elég nagy felelőtlenség lenne Őt belevonni ebbe. -Na és te, hogy vagy? Még mindig nem untad meg a szerelést?- kérdezem nevetve, de a válasz persze egyértelmű, hiszen épp most trappol velem a hidegben a rossz hajóm felé. Mégis jó lenne hallani, hogy valami mást akar csinálni, mert ha valaki valamiben nagyon jó, arra előbb vagy utóbb felfigyelnek. Talán, ezért is látogatom meg kerül fordul, hogy tudjam, jól van.

Calladris & Ovel

Nagyot sóhajtok a szavai hallatán, de nem ér olyan nagy meglepetésként. Akárki akármit mond, én nem próbálom az ügyfeleimet kijátszani, és szándékosan időszakos munkát végezni, hogy pár hét vagy hónap múlva ugyanazzal a problémával térjenek vissza hozzám. Ezt egy Black Sunossal meg pláne nem játszanám el, mert nem áll szándékomban idejekorán fűbe harapni. A lehető legjobb szaktudásom szerint végzem el a dolgomat, hogy aztán a tanácsaimat az ügyfelek mennyire fogadják meg, az már megint egy más kérdés. Cal is hallotta már a prédikálásomat eleget, de csak-csak újra itt köt ki a gépével.
- Hányszor mondtam már el neked, Cal, hogy cseréld le azt a roncshalmazt valami újabbra? Tele van szériahibákkal, amelyeket többnyire csak cserével lehet kiküszöbölni. Az a szerencséd, hogy még nem robbant semmi a csinos kis pofidba, vagy égette meg a formás feneked. Kár lenne bármelyikért is - mosolyodom el, a szemtelenkedést persze továbbra sem tudva magam mögött hagyni. Szerencsére már megszokta tőlem és látva őt, még élvezi is ezeket a bókokat. Nem mintha rászorulna, tipikusan olyan nőnek tűnik már első ránézésre is, aki tökéletesen tisztában van az értékeivel.
- Hah. Azt hinné az ember, hogy engem próbálsz majd elővenni hibásnak, amiért a géped újra és újra elromlik, erre mégis mindig visszajössz. Hogy is van ez? - a közvetlen közelben viszont tényleg nincs olyan jó szerelő, mint én, így nincs sok választása, velem kell beérnie. És ez nem nagyzolás, ez tény, a többi svindlissel ellentétben én nekem nem célom lehúzni a vásárlóimat.
- Nem leszel hálátlan, mi? Hm. Van egy csendes, jól fűthető, kulccsal zárható szobám, csak szólnod kell és mehetünk is - felelem ugyanolyan kacéran, mint ő maga, fejemmel az említett helyiség irányába biccentve. Nem szoktam ilyen fizetséget elfogadni senkitől, az már más kérdés, hogy az ő esetében még talán kivételt is tennék. Bár ki tudja, lehet utána odaveszne a varázs.
Újabb sóhajtás és egy kisebb szájhúzás követi a következő szavait. Elgondolkozok pár pillanatig, mérlegelem az előnyöket és hátrányokat, de aztán csak úgy döntök, hogy engedek. - Sokba fog ez neked kerülni! - szegezem rá mutatóujjamat, persze továbbra is mosollyal az arcomon. - Várj egy percet, összeszedek mindent, aztán indulhatunk. Addig az ajtón fordítsd át a táblát és zárj be. A rolót is húzd le, ha kérhetlek. Hátul megyünk ki - szavaim közben odadobom neki az üzlet ajtajának kulcsát, én pedig hátrébb lépek pár lépést, hogy lecseréljem a szerelésem. Nem szégyenlősködve bújok ki a szakadtas rövidujjú felsőmből, hogy egy hosszabb, lyukak nélkülire cseréljem azt. Közben Calt is szóval tartom. Ha meg megnéz magának, hát üsse kő! - Van valami sejtésed, hogy most épp mi romolhatott el benne? Vagy pont jó embert kérdezek? - kérdezem tőle, miközben már a kabátomba bújok bele. Közben biccentek, hogyha bezárt, akkor jöjjön.
Hátul a garázsba érve felszedem a jó pár kilós szerszámos táskámat, és hátul távozunk is az ajtón. - Aztán riszáld azt a csípőt, nehogy a végén úgy döntsek, visszafordulok! - szólok oda neki incselkedve, miközben megvárom, hogy kisétáljon a műhelyből. Aztán őt követve bezárom ezt az ajtót is és átvetve a vállamon a táskát követem őt.
- Na és mesélj, mi újság van veled? - szólalok meg szinte azonnal, ahogy egy kisebb csend telepedik ránk.

Ovel & Calladris

A válasz az egyik hátsó helyiségből érkezik és bár megtehetném, hogy elindulok és felkutatom a hang jóképű tulaját, nem teszem. Tudom, hogy nem venné rossz néven, mert mostanra valami fura barátság-féle alakult ki köztünk, de akkor sem akarom munka közben megzavarni még jobban, mert a nyakamat tenném rá, hogy épp ezerrel bütyköl valamit. Inkább igyekszem lekötni magam az érkezéséig azzal, hogy körbe nézek a műhelyben és felmérem a kínálatot.
Mikor végre megjelenik, kár lenne tagadnom, hogy egészen felforrósodik a bőröm már a mosolya láttán is. Egy másik életben, ahol nem lennék egy rosszarcú fazon tulajdona és a saját, nyugodt életemet élném, valószínűleg elgondolkoznék azon, hogy az iránta érzett testi vonzalomnak utat engedjek, de mivel az élet - és a Black Sun- már ideje korán megtanított arra, hogy nem érdemes bárki iránt is érzelmeket táplálnom, nem teszem. Inkább, csak megmaradok a játszadozás keretein belül és mosolyára hasonlóan reagálok, csak megspékelem azzal, hogy beharapom alsó ajkam és finoman riszálva csípőmet -ha már vadmacska volnék-, közelebb tipegek hozzá. Mivel a köszöntése nem újdonság számomra, már tartom is oda az arcom, bár ha lenne itt még valaki rajtunk kívül, ódzkodnék attól, hogy bárki is láthassa, hogy milyen baráti viszonyt ápolunk. A Black Sunnál ez is csak egy újabb gyengepont lenne, amivel tudnák jól, hogy sakkban tarthatnak. Ezért is jobb, ha nem bonyolódok bele bármibe is Ovellel, hiszen a világért sem akarnám, hogy miattam veszélybe kerüljön az élete, na meg egyébként is úgy tűnik, hogy ez a flörtölős, baráti kapcsolat neki is tökéletesen megfelel. Egyikünk se akart még többet és ez így van jól. Még akkor is, ha a finom érintése nyomán elektromosság cikázik végig a bőrömön. Megtanultam már kezelni az ilyen dolgokat, így most sem látszik ebből rajtam semmi.
-Szívesen mondanám, hogy azért trappoltam idáig, hogy a bókjaidat hallgassam, de sajnos az a roncshalmaz, amit hajónak csúfolok, már megint tönkre ment.- sóhajtom kelletlenül, miközben finoman lesimítok válláról egy nem létező szöszt, mert képtelen voltam megállni, hogy ne érintsem meg én is futólag, ha már ilyen közel ácsorog hozzám. -Szóval szükségem lenne egy tehetséges, ügyes kezű szerelőre, aki talán még arra is hajlandó, hogy sürgősen a rendelkezésemre álljon. Ismersz esetleg egyet?- pillantok fel rá incselkedő mosollyal az arcomon, hiszen teljesen egyértelmű, hogy kire gondolok épp, de mégis sokkal kellemesebb ez az egész, ha játszadozunk kicsit. Már csak azért is, mert amikor itt vagyok Vele a műhelyben, kicsit sikerül megfeledkeznem a Black Sunról és a sok baromságról, melyek az életem gyökeres részeit képezik. -Természetesen nem leszek hálátlan... - mosolygok rá továbbra is, kacér pillantásom azonban még kétértelművé is teheti szavaimat, bár tény, az ilyesmi fizetség távol áll tőlem, azt meg csak én tudom egyedül, hogy Ovel esetében talán, még el is gondolkoznék rajta. Tetszik nekem és kedvelem, de ez az én féltve őrzött titkom marad, mert ebben a világban mindenki azt lesi, mivel teheti tönkre a másikat. - A gond csak az, hogy el kellene sétálni a városba.- vágok olyan fejét, mint amikor az ember elvág egy drótot, amivel kapcsolatban nem egészen biztos, így aztán felkészül inkább arra is, hogy talán robbanni fog.

Calladris & Ovel

- Azonnal megyek! - reagálok vissza a műhelyből hallott hangnak. Van egy sejtésem, hogy ki lehet az, de még az ő kedvéért sem fogok egy munkát félkészen hagyni, főleg, ha már ennyire közel járok a befejezéshez. A munkám jó részét a hajók javítása teszi ki, ez most sincs másképpen. Már csak egy alkatrészt kell kicserélnem benne, és kisvártatva, pár perc késéssel már indulok is vissza a műhelyem előterébe, ahol az összes bizniszt le szoktam folytatni. Nem igazán van mit titkolnom, teljesen nyílt lapokkal játszok itt, túlságosan kényes vagy konkrétan illegális áruk miatt általában másokhoz küldöm az érdeklődőt. Ismertségeim azok vannak, egyszerűen csak nem akarok túllépni egy határt. A végén még Morgant is elveszik tőlem, ha kihúzom az egyik vagy másik szektánál a gyufát. Mondjuk úgy, hogy nem szarok oda, ahol eszek. Minden ilyen üzekedésnek megvan a maga helye és ideje. Inkább függetlenül dolgozok, nem diszkriminálva, hogy ki tér be a szerény kis üzletembe.
Ahogy meglátom a kémlelő tekintetű barnát, mosolyra húzódik a szám. - Kit látnak szemeim! - szólalok fel, gyorsan behúzva a maradék kis távolságot köztünk. Üdvözlésképpen a felkarjára, épp csak a válla alá teszem a tenyereimet és egy gyors csókot nyomok az orcájára. Nem mindenkivel vagyok ennyire közvetlen, mint vele, de merem remélni, hogy nem fog egyhamar bajt hozni a fejemre, így gondoltam ennyit megengedek, ha másnál nem is, legalább nála igen.
- Hát mit keres itt az én legszexibb vadmacskám? Mindig öröm téged látni! - bókolok is már neki rögvest. Ez már aligha éri meglepetésként. A találkáink valószínűleg sokkal rövidebbek lennének, ha nem flörtölnénk folyamatosan egymással. Élvezem a társaságát, talán még jobban is, mint azt illő lenne, főleg, mert tudom, hogy ő maga is a Black Sun tagja, akikhez továbbra sem a legszívélyesebben viszonyulok. De ahogy az üzelmeimben, úgy vele kapcsolatban is van egy határ, amelyet nem szívesen lépnék át. Hogy vele kapcsolatban mi a pontos indokom, azt nehéz lenne megmondani. Szimplán a gondolat, hogy valakit közel engedjek magamhoz, vagy a puszta tény, hogy pont ahhoz a szervezethez tartozik ő is, amely elvette tőlem a boldogságomat. Elítélni őt ugyanakkor nem vagyok képes, mert tudom, hogy mindenki élete több rétegből épül fel, mint az elsőre látni vélik – máshogy eltipornak minket a nagyobbak. Ahogy a kártyajátékokban, úgy az életben sem szabad már a kör elején kijátszani minden lapunkat.

Ovel & Calladris

Az egyik legutálatosabb dolog a munkám során az, amikor intézném a dolgaimat, de a hajóm ellenem dolgozik. Mire valamit rendre hozatok rajta, valami más elromlik, bár most legalább annyi mázlim van, hogy csak akkor kezdett el hibát jelezni, amikor már megérkeztem az úticélomhoz, a Földre. A Coldstone kanyon mindig is a kedvenc helyeim közé tartozott, mert annak ellenére, hogy milyen zord körülmények uralkodnak a bolygón, a kanyon mégis tele van élettel és emberekkel. Na meg, legalább ilyenkor nem a Black Sunon vagyok, ami már önmagában egy üdítő élmény.
A bolygóra látogatni azonban más okból is szeretek. Ovel üzletére már jó pár hónapja rátaláltam és azóta is sűrűn járok el hozzá, mert remek szerelő -tehát a hajómat is meg tudja javítani-, ráadásul igen sok értékes holmira lehet nála bukkanni. Gyűjtöget ezt azt, amiért egyesek igen szép kreditet hajlamosak fizetni, szóval mindenképp kifizetődő dolog számomra meglátogatni néha nap és ápolni ezt a kapcsolatot.
Természetesen, akár a Black Sunon vagyok, akár nem, a szokásos szemtelen stílusomat akkor sem tudom levetkőzni, Ovellel ráadásul kicsit olyan ez, mintha valami flört vagy ilyesmi lenne. Nem tagadom, a szokásos ronda pofák után, akiknek több fülük van, mint fog, egészen kellemes látványt nyújt és a stílusával sincs gondom, így aztán mindig fülig erő mosollyal sétálok be a műhelyébe. Most mondjuk talán annyiban más a helyzet, hogy a hajóm problémái miatt jó sokat kellett gyalogolnom, amit kifejezetten rühellek ezen az Isten verte bolygón. Kicsit eszembe juttatja a gyerekkoromat, amire bár irtó haloványan, de még emlékszem és akaratlanul is eltöprengek azon, hogy vajon hol lennék most, ha anno a Black Sun nem vett volna el a szüleimtől.
-Ovel!- kiáltom el magam a műhelybe lépve, mert a rengeteg kacat között sose tudom, hogy éppen hol lapul ez a pasas, úgyhogy máris fel alá jár a tekintetem, ami egyben arra is jó, hogy kiszűrjem magamnak a portékák közül azt, ami érdekelhet, bár a figyelmemet először egy rongyos könyv köti le, amit bátorkodom is óvatosan a kezembe venni, de azért közben kiabálok még egyet a férfi után, le nem véve szemem a könyvről, ami egy, a földön található különleges helyről szól. Vagy a föld alatt?
-Ha ilyesmi hely létezne, már biztos ott lennék...- morgom fintorogva, de azért a könyvet óvatosan teszem vissza a helyre, hogy aztán figyelmemet egy csinos kés kösse le. Ha otthonomnak érezném a Black Sun-t és azon lennék, hogy szebbé varázsoljam a kabinomat, mint ahogy Eugene teszi, biztos vinnék innen egy csomó dolgot, de így minek? Alig várom, hogy eltűnnek onnan, csak még mindig nem sikerült kitalálnom, hogy ezt hogyan csináljam.