Alastair igazán különleges példája annak, hogy mi lehet az arisztokratából, ha kivetik a felhők közül. Ugyanis élete első éveit Elysium fényűző biztonságában töltötte, amíg egy nap a családja el nem veszített mindent, a nemesi pozíciójukkal együtt. Később az anyja hozzáment egy püspökhöz, az apja meg valahol megfagyott önsajnálatában. De őt nem törte meg a luxus vagy a család hiánya. Kalandvágyó fiatal férfivá cseperedett, aki élvezte, hogy itt-ott megtörhet néhány szabályt, ki- vagy becsempészhet a bázisokról ezt-azt, a szerencsejátékokban csalásra használhatja a gyors reflexeit. Persze, hogy a kétes berkekben is felfigyeltek rá és egyre komolyabb megbízásokat kapott. A kalandos élete pedig már a húszas évei elején újra és újra Coldstone-ba sodorta. Mára pedig ha a kiskakasra, meg a szemétdombra gondolunk, akkor Alastair neve valóban összefűzhető a Coldstone Kanyonéval.
Ő volt az, aki hosszú idő után újra összefogta a szedett-vedett közösséget és összetartó erőt kovácsolt a mocskukból. Ez pedig az emberiség söpredékének vezetőjévé tette. Véleménye szerint nem olyan rossz cím ez. Alastair az utolsó valódi függetlenek közé tartozik és egyelőre esze ágában sincs meghajolni sem az Egyház, sem a Black Sun akarata előtt. Meglepő módon neki is vannak elvei. A rabszolgakereskedést teljességgel kitiltotta a Kanyonból és azt sem nézi jó szemmel, ha bárki gyerekekre vagy várandós nőkre próbál bármilyen értelemben kezet emelni. Azt is mindig megválogatta, hogy kivel dolgozik együtt és ez a mai napig így van.