A legtöbb burzsujkölyök egész életében nem él meg annyi izgalmat, mint amit Vectornak néhány hét alatt sikerült, már egészen fiatalon. Ez azonban megváltoztatta. Tizenöt múlt, amikor egy ártalmatlannak tűnő fogadás eredményeként fent ragadt egy kisebb teherszállító hajó rakterében, ami Elysiumból a jeges földfelszínre tartott vissza. A kezdeti pánik után hamar arra jutott, hogy ő majd megoldja. Világ életében alá volt tolva minden, az egyik legnagyobb nevű arisztokrata családba született, a kisujját is megemelték helyette. Így hát a balszerencsés esetet elsőre lehetőségként fogta fel, hogy végre megmutathatja, hogy az apja árnyéka nélkül is tud érvényesülni. Hogy nincs szüksége a Czerra névre az Elysiumba való visszajutáshoz. Tévedett. A kis kaland kimenetele az lett, hogy egy vándorkolóniához keveredett és hetekre ott ragadt, a valóélet legzordabb arcát is megtapasztalva.
A családja persze kerestette őt, de az úgynevezett barátai elhallgatták, hogy mi történt, hogy saját magukat ne keverjék bajba, Vector chipjében a nyomkövető pedig sokáig nem tudott jelet adni az ítéletidőnek ’hála’. Mire hazakeveredett a jobb kézfeje lefagyott és az arca is némi plasztikára szorult. Minden olyan rajta, mintha eredeti lenne, kezdve a bársonyos szintetikus bőrrel, de a kis kaland megkeményítette. Sokkal határozottabbá és önállóbbá vált, ugyanakkor sokkal kegyetlenebbé is. Észre sem veszi, hogy évről évre egyre több dolog van benne, ami egy kíméletlen üzletemberhez kell.