A felszínen általában nyugodtnak tűnik, de rémesen kiszámíthatatlan természete van. A Kanyonban hamar hozzá kellett szoknia, hogy sokszor nem feltétlenül az okosabb, hanem az erősebb érvényesül, ezért hajlamos gondolkodás nélkül beleugrani bármilyen szituációba. Az a fajta kutya lenne, aki előbb harap, és csak utána ugat. A körülményei változásával eléggé megkopott a morális iránytűje is. Szereti azt gondolni, hogy vannak elvei és van benne tisztesség, de mind tudjuk, hogy az elvek nem valódi elvek, ha találomra idomul hozzájuk az ember, míg máskor fittyet hány rájuk.
Már Echo Bázison is szeretett számára értelmetlennek tűnő szabályokat áthágni, van benne tapasztalata, hogy bármiből kidumálja magát. Nem tud egyhelyben nyugton megülni, mégis mindig ő néz ki a legjobban a csoportos holoképeken. Nagyon karizmatikus srác, de az „ez van” címszavú problémamegoldásán van mit csiszolni.
A bestiaharcok során mutatkozik meg igazán a benne rejlő potenciál. Amikor belép az arénába, nyoma sincs a hóbortjainak. Higgadt, taktikus, mer kockázatot vállalni, de azt okosan teszi. Lépésekkel képes az ellenfele előtt gondolkodni, és szereti, ha ez kölcsönös. A világ tetején érzi magát, amikor küzdhet. Az aréna az egyetlen hely, ahol képes kicsit is fontosnak érezni magát.

Bármennyire is megveti az apját, az ő kiállását örökölte. Magas, jóképű, és a kanyon lakosságához képest igencsak ápolt és tiszta is. Néha szereti kicsípni magát, olyankor finoman lengi körbe a bergamott- és pézsmaillat, cédrusfa és tengeri jegyekkel. A Black Sun egy ideje már kerülgeti a srácot, hisz remekül mutatna a PR anyagukban Irányítóként a sikertörténete. De épp ez a gond, nincs sikertörténete, eladható semmiképp. Kívül-belül tehetséges fiú, akiből remek címlapra való bábot lehetne gyúrni, ennél viszont nem több. Egy fiú, a Coldstone Kanyonban, egyedül az ambícióival, amik olyan makacsok, hogy még a Napoknak sem hajlandó meghajolni.

egy évvel ezelőtt;
Egyenes háttal ült, kezei az asztalon, igyekezett összeszedettnek tűnni, de a feszes testtartása és az, hogy a száját hol erre, hol arra az oldalra húzta el, az alsó ajkát belülről rágcsálva, elárulta. Még nem jött le a mérkőzés utáni adrenalinról és a beültetése is kényelmetlenül bizsergette a füle mögött. Percek múltán egy feketebőrű nő ült le vele szemben az asztalhoz, ő pedig a távolabbi táncosnőről rá fordította a tekintetét. Ugyanaz a figura volt, akit az előző két meccsén is látott. Talán Zhukovnak mégis csak igaza volt? Fogd vissza magad, fiam. Jó vagy, nagyon jó, de nem kell rögtön berobbannod a köztudatba. Túl sok nemkívánt tekintetet érezhetnél magadon, túl hirtelen. Márpedig a Black Sun tekintete erősen nemkívánt tud lenni. Már az előző évben is volt velük néhány súrlódása, így pontosan tudhatta, hogy honnan fúj a szél. Ezalkalommal úgy tűnt, hogy alaposan elvégezték a háttérmunkálatokat, ugyanis az anyjával próbáltak fogást találni rajta. Ezzel próbálták az Egyház ellen szítani.

Egy valamit nem vettek azonban figyelembe. Apollo - jelen esetben Ares, a bestiaharcos körökben így ismerik és hívják - makrancossága olykor már nevetséges mértékeket képes ölteni. Az anyjának épp olyan sok hibája volt, mint bármely földi halandónak, de sosem támasztott a fiával szemben olyan elvárásokat, mint az apja. Az utolsó beszélgetésük sem saját magáról szólt, hanem Apollóról. Dühös leszel és szomorú, de ne hagyd, hogy ez megváltoztasson. Bármi is fog ezután történni, tudom, hogy mire vagy képes, hisz én neveltelek. Elmosolyodott. [/i]Az én gyönyörű kisfiam.[/i] Majd megszigorodott. Tudom, hogy szúrsz, amikor félsz, de ne hagyd, hogy a bizonytalanság kegyetlenné tegyen. Sose légy olyan, mint a többi. Mindig legyél Te. Szúrta a szemét az Egyház, hát persze, hogy szúrta. De nem olyan mértékben, hogy a függetlenségét a Black Sun zászlajára cserélje. Ez volt a legnagyobb problémája Salem ajánlatával. Minden lehetséges módon megpróbálták manipulálni, hogy közvetlenül velük szerződjön. HÁNEHARAGUDJ!

Egy személy van ezen a földön – föld felett – aki képes őt nem hogy manipulálni, de úgy az ujja köré csavarni, hogy szinte észre sem veszi, hogy mennyire megbabonázták. És elhiheted, hogy az nem a Black Sun valamelyik rangosabb kutyája.
Ne beszélj rólam senkinek. Apollo pedig elmosolyodott és azonnal visszaírt az üzenetre. Az én titkom vagy. Hisz hogyan tudná bárkinek is szavakba önteni, hogy a kékvérű lány milyen csodálatos is minden porcikájában. De épp ez volt a probléma is. Túl könnyen vesztette el önmagát benne, és túl nehezen volt észrevehető a valóság: szerelembe esett.

A második pohár rumot követően egészen barátivá kezdett válni a csevejük. A nő megosztotta vele, hogy Seholsem Kikötőből a Kanyonba helyzeték ki kapcsolattartónak. A harmadiknál szánakozva csodálkozott el azon, hogy Apollo sosem ölt még embert. A fiú pedig azon csodálkozott felháborodva, hogy miért kellene emiatt szégyenkeznie. Pedig nem Salem volt az első, aki ezt megjegyezte. Aki azt éreztette vele, hogy kevesebb és szégyellenie kellene emiatt magát. Jelen esetben szerencsére, máskor szerencsétlenségére, de ha valami Apollóról elmondható, az az, hogy rémesen makacs. A saját magáról és a világról alkotott képe nem hajlik meg sem a tömegek, sem a nála nagyobbak előtt. De egy valaki előtt talán meghajolna. Mert semmi nem teszi boldogabbá, és semmi nem teszi szomorúbbá, mint Ő.