Introvertált, de a természetes közegében rettenetesen flamboyant. Van egyfajta sötét, misztikus kisugárzása és szereti érinthetetlennek mutatni magát, de valójában nagyon figyelmes, és nagyon érzékeny is. A felszíni problémamegoldó képessége kimerül annyiban, hogy ’’ez van’’ meg egy vállrándítás, de titokban mindig szomorú lesz, ha valaki – Jamie – teszem azt, csúnyán beszél vele.
Rengeteg egyszerre aranyos és irritáló szokása van. Rendkívül légies mozdulatokkal illeg-billeg, ha padlólapon sétál, nehogy rálépjen a csíkra, mert akkor balszerencséje lesz. Azok az édességek a kedvencei, amit szinte mindenki más gusztustalannak gondol, és kész megharcolni az oregánós cukorkája becsületéért.
A tervezőképessége nem túl jó, szinte csak rövidtávon tud gondolkodni. Felelőtlen, soha semmire nincs egy kidolgozott terve, ezért nem is ritkák nála a csöbörből vödörbe szituációk.
Alapvetően nem gondolja magát bátornak vagy kitartónak, de sokkal szívósabb annál, mint amilyennek tűnik még a saját maga szemében is. A hontalan léte sem volt túl könnyű, az állandó küzdelem a zord viszonyokkal, az állhatatossága azonban leginkább Elysiumban mutatkozott meg, amikor végképp nem volt más választása, mint megkeményíteni magát.

Részleteiben a kishableány fiatalkori hercegét idézi a fekete hajával és égkék szemeivel. Azon kívül viszonylag magas, legalább annyira vézna is, de az állóképessége és a mozgékonysága alapján jó erőben van. A haja eredetileg barna, de festi, a körmeit is festi és olykor a szemeit is kihúzza. Mona és Kiko kifejezetten szeretik vele cserélgetni a körömlakkjait. A fülbevalókat és gyűrűket is nagyon szereti. Nincs mögöttes jelentése, szimplán csak olyan, mint a szarka, szereti teleaggatni magát csillogó, edgy dolgokkal. Ha a körülményei engedik, akkor mindig nagyon kifinomult és ápolt. A ruhák alatt azonban ennél több van. Elrejtik, hogy hegek sokasága szakítja meg a hátán a finom bőr folytonosságát, elrejtik a válláról lekapart tetoválás hegeit, ami még az Angyal-programból maradt hátra, és elrejtik azt is, hogy milyen forrón epekedő tud lenni a bőre egy kis szeretet után, amit senkitől sem kap meg.

négy hónappal ezelőtt;
A torkán véraláfutások éktelenkedtek, hasonlóan volt ez a csípőjén és a teste több pontján. Mivel egy fekete garbót vett fel, csak a pofon nyomán felrepedt ajkából és a szeme alatti karikákból lehetett rá következtetni, hogy valami nincs rendben. Az ujjait tördelte a hatalmas ágy szélén ülve, hisz tudta, hogy a Czerra lány szobájának falai is csak átmenetileg adnak biztonságot. Senkitől sem félt még ennyire, mint a férfitól.
Nem akarta Blancát bajba sodorni, de nem tudta, hova mehetne. Segítség nélkül nem volt esélye kijutni Elysiumból, abban viszont biztos volt, hogy ha ott marad, belehal. Valamivel több, mint egy évet töltött a Black Sun szimpatizáns férfi birtokán, a mézes madzagból pedig befésülés lett, majd lassan, de biztosan a testi és lelki bántalmazás minden formája. Időbe telt, de felébredt. A lány volt az egyetlen barátja, a bizalmuk pedig kölcsönös volt, hisz Dallason kívül senki nem láthatta a valódi arcát. A tükörsimának tűnő tavacska mögötti viharos tengert.
Az arisztokrata lánynak mindössze néhány ékszerébe és egy szolid szempilla rebegtetésbe került lefizetnie a megfelelő embereket, hogy Elysiumról észrevétlenül kijuttassák, Echo Bázisra pedig észrevétlenül be. Mindkettejük számára nyilvánvaló volt, hogy a kézenfekvő Coldstone Kanyonba nem mehet vissza, a férfi ott kereste volna először. És kereste is.

másfél évvel ezelőtt;
Mindössze tizenhat éves volt, még nem töltötte be a tizenhetet, amikor a Kanyonban megismerkedett vele. Mindig igyekezett nem túl feltűnő lenni, ami azért az ő varázslatos személyiségével egy igazán embert próbáló feladat volt. Valamiből meg kellett élni, az egyik kaszinóban pultozott, mellette pedig takarított is. Az utóbbinál legalább békén hagyták. Az érintéseket már nehezebben viselte, leginkább azért, mert a fizikai kontaktussal még inkább belelátott másokba. Egy ponton azonban rájött, hogy egy ilyen helyen az intuícióját akár kamatoztathatja is. Olykor ő is leült a pókerasztalhoz vagy beállt kockázni. Nem túl gyakran, és nem ment túl messzire, mindig csak annyit szedett össze, hogy ne kelljen ennyi idősen két helyen is güriznie, aztán mindig kiesett a játékból. De neki szemet szúrt.
A férfi ellátogatott abba a kaszinóba és hétről hétre meghívta egy italra. Az ujja köré csavarta Dallast, aki még bőven gyereknek volt mondható. Egy jobb élet lehetőségét kínálta neki és munkát a felhők felett. Dallas pedig naivan a karmai közé dőlt. Az arisztokrata férfi minden tárgyalásra, minden üzleti ebédre, és minden pókerestre minőségi ruhába öltöztette és magával cipelte, hogy a fiú különleges intuíciójából húzzon hasznot. Eleinte a férfi viszonylag türelmes volt a botlásaival szemben. A cukrozott külsőbe burkolt manipulációin túl nem bántotta, de a hónapok múltak és egyre kevésbé tűrte, ha Dallas tévesen ítélt meg egy megérzést és hibázott. Olykor a lelkét bántotta, máskor a testét gyalázta – vagy gyaláztatta – meg. Idővel szinte teljesen elszeparálta a külvilágtól.

napjainkban;
Az arisztokrata lánnyal nem tarthatja a kapcsolatot, az ő barátságuknak véget kellett érnie, mihelyt elhagyta Elysiumot. Mindkettejük biztonsága érdekében. Azonban új barátokra tett szert. Nem magányos és nem fél többé. Élete legnagyobb kihívása talán az, hogy ellenálljon a tiltott gyümölcs undok vonzerejének. Ám bármennyire is meghúzza magát Echo Bázison, bárhogy is süti le a tekintetét, ha fontos emberek sétálnak el mellette, tudja, hogy a múltja előbb vagy utóbb, de utol fogja őt érni. Amiért más a két kezét összetenné, neki az a legnagyobb félelme. Hogy visszaviszik oda, a felhők fölé. Vajon milyen messzire lenne képes elmenni ahhoz, hogy ez ne történjen meg? Hisz olyan törékeny fiú.