De valószínűleg ő lenne az első aki ennyire szép és közben mégis belehal az üzleti estély unalmába.

Persze ezt nem meri megosztani újdonsült társaságával, még a végén Memphis azt hinné, hogy egy beképzelt kis liba, Blanca pedig mindig is nagyon ügyelt arra, hogy jól nevelt, tanult lány létére ne csak szépnek látszon, hanem okosnak is, úgyhogy leginkább csak édesen elmosolyodik, mintha nem hallott volna nagyobb igazságot, mint amilyen mondatot most a beszélgetőpartnere kiejtett a száján.

Még a szempilláit is megrebegteti, ha mást nem is remél, hát kalandot igazán szeretne találni ezen az estélyen, és ha ezt nem tudja mástól kikönyörögni, hanem magától az ördögtől kell - más esetben nem lenne affinitása Memphist az ördöggel összehasonlítani, de ebben a különleges helyzetben, amikor titkolóznia kell vele szemben, megjátszani magát, úgy tenni, mint aki nem tud semmiről, jobbnak látja, ha úgy vigyáz vele, mintha a legnagyobb ellensége lenne - akkor Blanca Czerra mindent megtesz, hogy az ördög is jól elszórakoztassa. Közelebb is csúszik a férfihoz, szinte már illetlenül közel, és ahogyan ő a korláton ül, majdhogynem hozzá is simulhatna a férfihoz. - Szeretném, ha te lehetnél a megmentőm. - Lelkendezik, izgalmas pillantásokat vetve a másikra. - Már csak azért is, mert legalább te úgy gondolod, hogy a hiányom bárkinek is feltűnne. - Lebiggyeszti az ajkát, őszintébben, mint azt kellene, de még idejében észbe kap, hogy amint Sethre terelődik a szó, kelletlen mosoly helyett valami félig elvarázsolttal próbálja lenyűgözni Memphist. - Ó, hát tudod, biztosan találna magának másik menyasszonyt. - Az ajkába harap, úgy süti le a pillantását, illetlen ilyet gondolnia a saját vőlegényéről, de hát mit csinálhatna, ha tényleg arra vágyik, hogy Seth valaki más vőlegénye legyen?

- Köszönöm. - Veszi el az egyik pezsgős poharat, hogy illendően a férfi felé emeljen, játszadozva, a pohár szája fölött belepillantva a kék szemekbe egy kicsit kacérkodhasson, mielőtt a poharát a másikéhoz koccintaná. - Mit is mondhatnék? - Harap az ajkába játszadozva. - Körülöttem mindenki olyan borzasztóan elfoglalt, hogy tulajdonképpen azt csinálok, amit csak szeretnék. - Például flörtölhet olyan fiúkkal, akikkel semmiképpen sem lenne szabad, az óvó tekintetek már rég nem követik olyan szorgosan, mint évekkel ezelőtt. - Úgyhogy talán el is szöktethetnél. Elszökhetnénk erről az estélyről, csak te és én. - A kezét nyújtja egy kis segítséget remélve, hogy a korlátról lekászálódhasson. - Úgy is olyan régen töltöttünk már együtt időt. - Kérlelően pislog párat, remélve, hogy a férfi nem tud ellenállni rebegő szempilláinak.

Nem akar Ő megzavarni semmiben, így ha véletlen elküldenéd akkor mindenféle csalódottság nélkül továbbállna, találna Ő más erkélyt is, más félreeső zugot, ahol kicsit kiszabadulhat az estély forgatagából. Mivel erre nem kerül sor így hasonlóan mosolyogva lép melléd – ki tudja, talán az Ő mosolya is annyira megjátszott, mint a Tied.
- Valószínűleg nem Te lennél az első, aki belehalna az ilyen üzleti estélyek unalmába – a fejt csóválva elneveti magát, mert anno amikor gyerek volt (igen, legyél akár 16 éves vagy 20 számára mindig is gyerek maradsz, mert már akkor is látott, amikor még pólyás kisbaba voltál) akkor Ő is hasonlóan érezte magát – De örülök, ha én lehetek a megmentőd – a nevetése egy mosollyá szelídül és tudja, hogy ha valakitől hát tőle baromira messzire áll a megmentő szerep, Ő inkább az, aki nyomorba taszítja a másikat de ezt Te nem tudhatod, maximmum azokból a pletykákból amiket a menyasszonyáról hallhattál. Pletykák azok mindig is voltak, meg lesznek. Példának okáért Ő is hallott rólad ezt-azt, hogy ez a bájos mosoly, amit most rá villantasz mennyire mesterkélt, hogy nem is vagy Te annyira ártatlan, mint ahogy azt most próbálod előadni.
-Biztos vagyok benne, hogy a hiányod hatalmas űrt hagyna maga után – végigmér, közben arra gondol, hogy milyen gyorsan telik az idő, mert lassan azért ideje belátnia, hogy igazi nő lett belőled ( Ő meg igazi férfi, szóval nem róhatod fel neki, hogy egy gyors szkennelésel adózik a másik nem bájai előtt ) – Bele se merek gondolni mihez kezdene Seth – teszi hozzá halkan, mert erről pont hallott pletykát és hiába is ömlik mindenhonnan, hogy milyen tökéletes páros vagytok azért neki nem hétköznapi szeme van az ilyenekre. Meg azt is tegyük hozzá, hogy már túl van egy kényszerházasságon – mármint majdnem házasságon – ahol szintén igyekezték elhitetni, hogy milyen szuper minden a kapcsolatukban, még saját magukkal is, aztán tessék, mi lett a vége. Tehát vele nem olyan könnyű megetetni az ilyen arisztokrata maszlagot.
- Pezsgőt? – feléd nyújtja az egyik poharat, mert ahogy nem tudja Rólad biztosra, hogy milyen körmönfont és ravasz teremtés vagy, azt se igazán tudhatja, hogy nem rajongsz a pezsgőért. Valószínűleg ha tudná se érdekelné különösebben – És hogy vagy mostanság Blanca? Azonkívül, hogy rájöttél mennyire unalmasak ezek az estélyek.

Ha voltak is alkalmak amikor Blanca élvezte ezeket a fényűző összejöveteleket, az minden bizonnyal még azelőtt volt, hogy az ujjára gyűrűt húztak volna. Akkoriban talán sokkal jobban el tudott vegyülni, kényeskedve lépett bele egy-egy társalgásba, titkokat osztott meg másokkal és pletykákról kuncogott. Tetszelgett és bájolgott a férfiak előtt, néha még azt is bevállalta - nagy kegyesen, eljátszva a szerény, szende kislányt -, hogy zongora szólót játszik a vacsora előtt, de akkoriban úgy vehetett fel nagyon kivágott ruhákat, keveset takaró ruhadarabokat, hogy mindenki őszinte kívánóssággal bámulta meg magának, ő pedig nem volt rest ezek fényében fürdőzni. Most hiába vett fel combig hasított ruhadarabot, a figyelem középpontjába kerülni azok kiváltságává vált, akit nem jegyzett el még semmilyen jóképű férfi.

Blanca roppant sértőnek találja már csak a gondolatot is, hogy ezúttal valakihez tartoznia kell, ráadásul olyasvalakihez, akihez nincs is igazán kedve tartozni. Seth közelsége egyenesen fojtogatta az este folyamán, a derekára simuló kezétől a hideg is kirázta, a parfümjétől pedig elment az étvágya, és ha mindez nem lett volna elég, többé már nem tudott kínos pletykákra figyelni vagy izgalmas összeesküvés elméleteket hallgatni másoktól, ugyanis minden társaság amibe az este folyamán becsatlakozott arra volt kíváncsi, hogy Blanca tényleg szerencsésnek gondolja-e magát, amiért egy olyan férfi lett a vőlegénye, mint Seth. Magas rangú, jó képű, kellemes beszélgetőpartner, udvarias, de ha Blanca őszinte akarna lenni, egy végletekig sótlan, szokványos férfit lát benne csak.

Úgyhogy az este már magába erőltetett három pohár pezsgőt - Blanca utálja a pezsgőt - elszenvedett legalább egy tucat kényszerbeszélgetést, agyon dicsérte a vacsorát, finoman visszautasította a felkérést, hogy játsszon valamit és kimenekült az erkélyre, ahol végre-valahára magányra lelhetett.
A talpát igen csak nyomta már a magassarkú, úgyhogy most megkönnyebbülten rúgja le, tenyereivel a korlát hideg karzatán támaszkodik meg, élvezi a kintről jövő hűs levegőt, ami enyhíti a tényt, hogy az ital kissé a fejébe szállt. - Ó, - Fordul a hang felé a neve hallatán. - Persze. - Helyesel megjátszott kedvességgel, arrébb csúszik, hatalmas mosollyal pillantva a férfira. - Tulajdonképpen még meg is mentesz attól, hogy belehaljak az unalomba. - Harap az ajkába kislányosan mielőtt folytatná. - Ez az estély borzalmasan unalmasra sikeredett. - Kétszer olyan kedves Memphis Windsorral, mint eddig bárkivel is volt, ugyanis Memphis Windsor az egyetlen, akinek a figyelmét igazán nem szerette volna ma felkelteni.

Az apja mindig is nagy becsben tartotta a baráti kapcsolatukat a Czerra családdal. Memphis pedig mindig is úgy gondolta, hogy ez a baráti kapcsolat egyirányú, egyedül az apja gondolja úgy, hogy bármilyen barátinak nevezhető szál fűzné a Windsorokat a Czerrákhoz, szerinte kizárólag csak üzleti érdekekről volt szó. Na meg persze az arisztokratáknál elmaradhatatlan látszatról, hogy mennyire nagyra tartják a másikat.

Tévedett. Sőt, mintha az akkori Czerra családfőt jobban megrázta volna az apja halála, mint Őt. Sőt abban is tévedett, hogy a Czerrák csak üzletelésre jók. Bár kétséget kizárólag az üzlet volt, ami először összehozta őt és Lahzart, aztán az üzleti vacsorák egyre jobb hangulatban teltek és mostanra már-már hajlandó a barátjaként tekinteni Lahzarra. Természetesen nem gondolja magát egyenlőnek a Czerra famíliával - hiszen ki gondolhatná ezt? - de mindenestre az átlagnál őszintébb kapcsolatban állnak.

Ezért sem hagy ki egyetlen alkalmat sem, amikor egy estélyre kerül sor. Még most sem. Még így sem, hogy legszívesebben ki sem mozdulna a szigetéről, hogy inkább ülne a sötét szobában és századjára is átolvasná a jelentéseket, amiket az emberei írtak, hátha kihagyott valamit, hátha talál egyetlen nyomot ami Dallasra utal és eddig elkerülte a figyelmét.  Nem ezt teszi. Itt van egy pohár pezsgővel a kezében, a személyre szabott szmokingjában, a félmosollyal az arcán, ahogy több kevésbé neves, de mégis ariszokrata örökössel megvitatják az életük hatalmas problémáit.
Persze egyikőjük problémáját sem érzi olyan hatalmasnak, mint a sajátját. Mert belőle négy hónappal ezelőtt kiragadtak valamit, ami talán egy picikét emberivé varázsolta volna. Bár Dallas valószínűleg nem így nevezné, ha fel kellene idéznie az utolsó találkozásukat. Mosolyog, udvarias, bókol és hagyja, hogy a hajadon - vagy éppenséggel özvegy - nők rajta legeltessék a tekintetüket. Tisztában van vele, hogy jó parti. Hogy ideje lenne megállapodnia - most azonban más gondjai vannak, a házasság pedig valahol az utolsó a sorban.

Kimenti magát egy ékszerkkereskedő unalmasnak ígérkező sztorijából, friss levegőre van szüksége. Meg egy újabb pohár pezsgőre. Meg egy kis magányra.

- Blanca - magányt ugyan nem talál az erkélyen, friss levegőt igen,  pezsgőt pedig már útközben szerzett magának. Egyedül Rád  nem számított. De annyira nem zavarod, hogy megváltoztassa a terveit és visszasétáljon a tömeghez. Még jó, hogy két pohár pezsgőt hozott magával - Csatlakozhatok?