A 21. század alkonyán megkezdődött a Mars kolonizálása és még csak elképzelni tudták, hogy az ott uralkodó extrém kondíciók miként fogják befolyásolni az emberi szervezetet. Kevesebb oxigén, gyengébb gravitáció és több káros sugárzás, csak hogy néhány példát említsünk. Az sosem volt vitatott, hogy a túlélés érdekében az emberi szervezetnek fejlődnie kell, idővel talán egy teljesen másik fajt alkotva.

Az első néhányezer kolonista közül sokan belehaltak a sugárzásba, de akik nem, azoknak generációkon át változott a génállománya, ahogy a természetes kiválasztódás végezte a dolgát. Ez persze nem ment teljesen zökkenőmentesen. Az első néhányszáz évben – főként a megfelelő gravitáció hiányában - a Marsiak csontozata és izomzata gyengébbé vált, az élettartam rövidebb lett és a neurológiai rendellenességek is egészen gyakorivá váltak. De szerencsére a Földről érkező újabb és újabb telepesek hozzájárultak a génállomány frissítéséhez, a genetikai sokféleség megőrzéséhez, és ez a régebbi marsi populációval egészen sikeres alkalmazkodási rátát tett lehetővé. Időközben felépültek a kolóniákat a sugárzástól és az extrém hőmérséklettől védő kupolák a városok és a hozzájuk tartozó terraformált termőterületek körül, valamint megoldást találtak nem csak az alsóbb talajrétegekben jégként jelen levő víz kinyerésére, hanem a gyenge gravitáció problémájára is.

A Kiberháború után jócskán megcsappant azoknak a száma, akiknek lehetősége lett volna a Vörös Bolygóra települni, a két bolygó lakóinak szegregációja pedig maga után vonta a különbségek kiélesedését. Ez főként az immunrendszerbeli különbségekben mutatkozott meg. Az Új Jégkorszak előtt a két bolygó lakói már csak szkafanderben vagy holo-híváson át találkozhattak. A testközeli élmény épp olyan veszélyes lehetett volna, mint amikor régmúltban az európai telepesek himlővel fertőzték meg az indiánokat. Ez manapság már nem jelent problémát a kiegyenlítő oltások miatt, amit szinte mindenki megkap. Az a földlakó, akinek a chipjén nem található a megfelelő oltás, nem léphet be a Mars légkörébe és vica versa.

Az élelmezés kérdése jó ideje megoldott a Marson saját forrásokból, megfelelő génmódosított növényekkel és állatokkal, és a marsi jégből kinyert vízzel. A bolygó mára szinte teljesen önellátó.

A marsi társadalom egyesek szerint közelíti az utópikus kereteket, a földi kaotikus állapotokhoz viszonyítva mindenképpen. Demokrácia van és egyenlőség, amit egy választott Szenátus igyekszik fenntartani az Egyház segítségével. A marsiaknak nincs saját katonaságuk, az Egyház védelmét élvezik. Míg a Földön gyakoriak a gerillaakciók, addig a Marson ilyesmivel nem kell számolni. Ezek miatt is egyre népszerűbb célpont lenne a földiek számára a Vörös Bolygó, de a marsiak a béke megőrzése érdekében - és a bolygó terraformált területeinek lassú bővülése és korlátozottsága miatt - megválogatják, hogy kit engednek letelepedni maguk között. Rendkívül szigorú kritériumoknak kell megfelelni.

A jelenlegi populáció megközelítőleg 40 millió fő. Mivel az Új Jégkorszak előtti kb. 300 évben a két bolygó lakossága csak elvétve találkozott, a marsi populáció elkezdte a belterjesség jeleit mutatni (megjelentek különböző mentális betegségek, genetikai elváltozások, stb.). Ez jelenleg megoldásra váró probléma, a Szenátusnak viszont már igen határozott - és legalább annyira kíméletlen - akcióterve van a megoldásra.