Meg kell lepnie. Most feladtad neki a leckét, mert Ő nem szereti a meglepetéseket. Azt se ha Őt lepik meg és igazából Ő se nagyon szokott meglepetésekkel készülni mások számára. Mindig minden lépése ki van előre találva, mérlegeli a lehetőségeket és tökéletesen tudja, hogy mi várhat rá. Szereti azt hinni, hogy annyira jó emberismerő, hogy Őt nem nagyon lehet meglepni. Kivételek persze mindig vannak, Naeviah az egyik, akit bár évek óta ismer mégsem képes mindig előre látni, hogy mit fog csinálni a nő.

Most egy  kicsit ki kell lépnie a komfortzónájából. Nem szokott hozzá, hogy valaki ilyen feladatot adjon neki, de egy kicsit tetszik neki a gondolata, hogy ezen a téren is rá bízod magad. Még az öltözködésedet is Ő fogja kitalálni, még nagyobb hatalmas adsz neki magad felett és ez tetszik neki. Nagyon. Az már más, hogy ezzel az aprócska lépéseddel egy lavinát indíthattál el és Neked nem feltétlen fog tetszeni az az út, amelyre most ráléptetek.
-Rendben – rád mosolyog, de ez most egy ragadozó mosolya, aki tudja, hogy elejtette a prédát. Talán kicsit félned kellene, legalábbis lassan itt lenne az ideje. Bár hogyan is félhetnél, mikor – lehet, hogy életedben először – nem kell azon aggódnod, hogy lesz-e másnap mit enned, lesz-e tető a fejed felett, nem fagysz-e meg véletlen az éjszaka folyamán. Mert most csak azon kell majd aggódnod, hogy vajon hibát követsz-e el azzal, hogy kérsz még egy adagot a meggyes pitéből, mert lehet rosszul leszel tőle, hiszen a túl sok frissen sült meleg pite megülheti a gyomrod és akkor egész éjszaka képtelen leszel álomra hajtani a fejed – az elképesztően kényelmes, meleg és puha ágyadban, amin nem kell osztoznod senkivel, ha nem akarsz.
- Remélem nem lövök majd mellé – teszi hozzá szórakozottan, ha meg mellé lőne akkor azt úgyis látni fogja a reakciódból, utána pedig figyel arra, hogy következőleg mondjuk ne azt a színt vagy fazont válassza az öltönyödhöz. Szépen lassan rájöttök majd hogyan működik a másik. Aztán, hogy ez kinek lesz jó…
- Hmmm – felvonja a szemöldökét a kiakadásodra és azon gondolkozik, hogy vajon megkérdezzen-e , hogy és a nyakkendődet meg tudod-e majd kötni,  ahogy az öltöny kendődet is tökéletesre tudod-e hajtogatni de inkább nem teszi. Kíváncsi rá vajon meg tudsz-e birkózni a feladattal – Legyen, ha mégis szükséged lenne segítségre akkor majd szólj .

Felsegít a földről majd minden izma megmerevedik egy pillanatra a pezsgőfürdő említésére. Igazából a kacérságod merészsége lepi meg, mint maga a tény, hogy majd csatlakozzon hozzád a fürdőben. Úgy tűnik eggyel nőtt azoknak az embereknek a száma, akik képesek Őt meglepni. Ez nem annyira tetszik neki, de nem ad ennek hangot. Megjegyzi magának, hogy talán vigyáznia kellene veled.
- Ez egy remek ötlet, Dallas – engedi el végül a kezed és süllyeszti a sajátját a khaki színű nadrágja zsebébe ahogy elindul a terasz felé, ahol már majd a két személyre megterített asztal vár titeket. – Bár attól tartok sokáig nem maradhatok, de egy kis pihenés az ebéd után senkinek sem árthat – még van egy pár elintéznivalója az esti pókerezés előtt, köztük a Te szetted kitalálása, de fontosnak tartja, hogy jobban megbízz benne és mi lenne alkalmasabb egy kis kötetlen beszélgetésre, mint egy közös pezsgőfürdőzés?

Szívesen rávágná ő, hogy tudja, hogyan kell használni, de valójában fogalma sincs. Persze ha valamit el lehet mondani róla, akkor az az, hogy leleményes fiú, úgyhogy biztosan nem tartana neki sok időbe rájönni a pezsgőfürdő nyitjára. A víznél – ami egyébként lenyűgözi, így, hogy folyékony és nem jeges nagyon is lenyűgözi – azonban sokkal jobban érdekli a férfi figyelme. Sosem figyelt rá igazán senki. Mr. Windsor figyelmében azonban élvezettel fürdőzik. Az sem érdekli, hogy honnan ered ez a figyelem, hogy miféle hátsószándék vagy perverzió van benne, ha van benne. Egyszerűen akarja, és jól esik neki. Nem biztos benne, hogy hogyan kellene viselkednie és tulajdonképpen mit várnak el tőle. Ahhoz van hozzászokva, hogyha valamit akar, akkor kacérnak kell lennie – amit személyesen borzalmasan megalázónak élt meg minden alkalommal, amíg a Kanyonban dolgozott, utálta a ragacsosnak ható figyelmet és utálta a kósza érintéseket is – mert pénz híján legfeljebb ezzel érvényesülhetett.

- Lepjen meg. – Bájos, de nem a legártatlanabb mosollyal felel. A nyersebb válasz úgy szólna, hogy ’’őőő… nem tudom’’. De ennyire azért nem akar ostobának tűnni. Többnyire feketét hord, de vajon hordana mást, ha megtehetné? Megtöltené csodás ruhákkal a gardróbját, ha lenne, és ha nem minden második napon azt a sárga-fekete flanelingjét kellene felvennie? De a készülődés következő gondolatűra már egy kevésbé magakellető reakciót ad. – Mi? – Hirtelen buggyan ki, a legkevésbé sem elegáns módon. Minden az arcára van írva. Hát mi az, hogy küld valakit, aki segít majd elkészülni. Hát köszöni szépen, de – azt hiszem, egyedül is fel tudok öltözni, uram. – Próbál nem otromba lenni, de az orra alatt el is neveti magát.

Néhány másodpercig még csodálja a férfit, ahogy az feláll, majd kezet nyújt neki, végül a tenyerébe csúsztatja a sajátját és hagyja, hogy felsegítse. – Ebéd után talán mégis megmutathatná, hogyan működik a pezsgőfürdő. Talán csatlakozhatna is. – Ó, hogy az ’’ártatlanság’’ nem sül le a képéről.

Elgondolkozik azon, hogy talán túl engedékeny, de inkább elhessegeti a gondolatot. Nem olyan régen érkeztél ide a felhők fölé, nem tudhatod, hogy a pezsgőfürdő használata mennyire hétköznapi dolog, talán azt kellene válaszolnia a kérdésedre, hogy „nem”. Csak, ha előtte neki lejelented a szándékodat.  Végül arra jut, hogy azzal, ha szabadkezet kapsz a pezsgőfürdő használata felett, még nem árthatsz senkinek – főleg neki nem – és egyébként Naeviah is úgy jár-kel néha a szigeten, mintha itt – is – minden az övé lenne, holott Ő nem is itt él. Te pedig igen. Tehát használhatod azt a fránya fürdőt is.
- Igen – bólint végül a szemeidet pásztázva és ignorálva azokat a furcsa érzéseket, amit a lelkesedésed kelt benne – Ha nem lennék itt, keress csak egy szolgálót és megmutatják hogyan kell használnod.
Közben kortyol egyet a poharából és a vizet nézi, meg arra gondol szívesen felvenné a napszemüvegét, mert erősnek találja a fényt de nem akar udvariatlan lenni Veled szemben így inkább kissé hunyorog, amikor rád néz és felteszi a kérdést.  Figyeli ahogy összezavarodsz egy picit – még fogalma sincs, hogyan is működik ez a képességed, amiről tudja, hogy van – hiába is tartja nevetségesnek Naeviah az egész felvetést. Látta rajtad amikor játszottál az asztalnál, amikor azokkal az emberekkel voltál kedvesebb a pult mögül, akik a végén jattot adtak – mindig tökéletesen jól választottál.

Nem érted. Ő meg nem fogja részletekbe menőn megmagyarázni, hogy mit akar Tőled. Gyere csak rá magadtól, elvégre Ő nem az apád. Mondjuk ha a saját apjából indul ki, akkor nem is várhatnál tőle különösebb útmutatást még akkor sem ha az apád lenne. Ami ugye – fontos kiemelni - nem igaz. Szerencsére.

-Nem, valóban nem pénzt akarok – újabb korty a koktélból, közben egy pillanatra sem szakítja el a tekintetét rólad és amikor témát váltasz, vagyis nem adsz választ a kérdésére kicsit megkeményedik az arca. De csak egy pillanatra, Te talán észre sem veszed. Egy másik pillanattal később pedig felnevet.
- Ne aggódj, biztos vagyok benne, hogy találunk számodra is megfelelő öltözéket – meg talán egy fodrász sem ártana Neked, de ezt nem hangoztatja, csak magában teszi hozzá. Gondja lesz majd rá később, hogy rendbe szedjen. Ezt fel is jegyzi magának, hogy intézzen neked egy fodrászt, egy kozmetikust, egy fogorvost – bár ahogy látja, a mosolyod így is tökéletes, ha éppenséggel arisztokratának születtél volna bizony nagyon-nagyon sok embert meg tudnál nyerni vele magadnak.
- Van esetleg valami kívánságod a ruhád terén? Kedvenc szín? Kedvenc minta? Kedvenc anyag? – neki speciel mindre megvan a válasza már gyerekkora óta, azt azonban nem tudja, hogy ahonnan Te jössz mennyire gondolkoznak ilyenen az emberek. Természetesen ha mindegyik kedvenccel kapcsolatos kérdésére válaszolsz, akkor elintézi, hogy a szetted az estére a kedvenceidből legyen összeállítva. Ha meg nincs … akkor majd segít megtalálni a kedvencedet.
- Küldök majd valakit a szobádba, hogy segítsen elkészülni – kiissza a maradék koktélt, ami talán kicsit még több volt ahhoz, hogy egyszerre lehúzza valaki, de ezt úgyse róná fel neki senki. Az üres poharat a nyugágy kartámaszának pontosan poharaknak kialakított helyére teszi és feltápászkodik a székből.
- Személy szerint éhen halok – itt lepillant rád, valószínűleg Te már többször érezted az éhességnek azt a fokát, amit ő még csak elképzelni sem tudna. Végül a kezét nyújtja feléd, hogy felsegítsen – Gyere, menjünk ebédelni.

Van, ahol mélyebb a víz. Hát ez csodálatos, nem? Még jobban bele lehet fulladni. Ám a pezsgőfürdő jobban felkelti a figyelmét, mintsem hajlandó legyen bevallani, hogy nem tud úszni. – Ez azt jelenti, hogy szabadon használhatom? – Felfénylik a tekintete, pedig már önmagukban is ugyanolyan színük van a kék szemeknek, mint a tiszta égbolt felettük. De előbb a gyümölcsös koktél!

Észre sem veszi, hogy milyen büszkén húzza ki magát, amikor úrnak titulálják. Hívták már sok mindennek. Ostoba kölyök, mihaszna, félkegyelmű, kurva (?), ó és amíg abban a kaszinóban dolgozott mindig, de mindig gondoskodtak róla a vendégek, hogy aprónak és igazán kívánatosnak érezze magát. Rémesen megalázó volt. Ezzel szemben Mr. Windsor mellett ez egészen máshogy tükröződik le. A legnagyobb elismerés, amit az intuíciója kapott legfeljebb az volt, hogy "csalónak" nevezték. A férfi viszont felemelte a felhők fölé, munkát ajánlott neki. Felfénylett előtte valamiféle jövő, aminek nem fagyhalál a vége. Van benne némi rosszérzés, ami ott kaparászik az agya hátsó részében, mióta csak megérkezett ide, de apró helyett végre hasznosnak érezheti magát, és hát igen, továbbra is egy kicsit talán kívánatosnak.

- Rendben. – Mosolyogva fogadja el az ebédmeghívást, ami valószínűleg nem meghívás, de hát mennyivel szebben cseng, ha annak van beállítva. A két szemöldöke azonban egymás felé fut, mikor jön a különös kérdés, ő pedig láthatóan elgondolkodva rágcsálja belülről az alsóajkát, ahogy szinte szkenneli a férfi vonásait. Az orra alatt még egy hümmögő hangot is hallat, mire visszafordul előre, és a vízfelszínt pásztázza tovább még néhány másodpercig, ahol kusza hullámokat kelt az egyik lába lóbálásával. – Nem értem. – Másodpercek múltán kérdőn néz vissza Mr. Windsorra. A fejét is megcsóválja. Nem egészen érti, hogy mit vár tőle a férfi. Ez egy teszt? Igencsak kettős jeleket kap a férfi felől. Aztán hamar választ ad a kérdésére, amit hall. Nem szándékszik kifosztani a vagyonából.

Érti ő az összefüggést, csak összezavarodott. Ő is játszott már a kaszinóban és néha a bestiaharcokra is tett fogadást, de mindig arra használta az intuícióját, hogy győzzön. Pénzt szerezzen. Egyet gondolva kihúzza a férfihoz közelebbi lábát a vízből, maga alá húzza, ő meg oldalra fordul, hogy már szemben üljön vele, a másik lába meg marad a medencében.
- Magának nem pénzre van szüksége. – Ez aztán a bölcs megállapítás. De olykor talán jobb hagyni, hogy saját maga rakja össze a kirakóst. És ahhoz képest, hogy nem teljesen tudja, hogy mennek a felhők felett a dolgok – sosem kellett a nagy képpel foglalkoznia, csak a holnappal – egész hamar sikerült összefüggést találnia. – Azt gondolom róla, hogy nincs mit felvennem. – Tudja ő, hogy nem erre irányult a kérdés. Elmosolyodik a fogait is kimutatva. Igazán bájos mosolya van, bűnös, de igazán bájos. Kétli, hogy hanyagul begombolt flaneling, ami most rajta van, vagy a fekete földi pulóvere megfelelő viselet lenne.

Megáll melletted - feletted - és úgy néz le rád, mint egy istenség. Egészen aprónak talál, magát meg hatalmasnak érzi. Egy picit figyeli a hullámokat, amiket a lábad kelt a vízben és nem is igazán foglalkozik azzal, hogy picit zavarba jössz. Te nem... Te mit nem? Azt azért látja, hogy Te sem vagy benne biztos, hogy most mit is akarsz mondani, de végre rád néz megint - várja, hogy kinyögd te mit nem - aztán egy ideig csak összefonódik a tekintetetek. Ő nem szól, te kérdezel végül.
- Nem - néz végül végig a medencén - Van, ahol mélyebb - zsebre teszi a kezét és azon gondolkozik, hogy milyen régen volt már, hogy addig úszott míg a végtagjai már sajogtak a fájdalomtól, hirtelen mennyire hiányozni kezd neki az az érzés.
- Inkább úszásra van kitalálva, mint pancsolásra - halványan rád mosolyog - De természetesen a mélysége is állítható, bár ha csak üldögélnél a vízben akkor a pezsgőfürdőt ajánlom - mutat a medence másik végénél elhelyekzedő kör alakú, padlóra süllyesztett szerkezetre.

Annyira aranyosnak talál, ahogy olyan üdítőt kérsz, amiben bogyós gyümölcsök vannak - hirtelen átfut a fején, hogy talán nem is tudna rád úgy igazán haragudni, ami egy picit megijeszti. Annyi mindent kérhetnél - saját lakosztályt, saját medencét, saját szolgálót esetleg egy luxus űrhajót, személyzettel - te viszont csak egy koktélt kérsz, ami tele van bogyós gyümölccsel.
- Persze - végül enged az arcizmainak és szórakozottan hagyja, hogy egy hatalmas vigyor terüljön szét az arcán miközben csak int egyet a levegőben mire - szinte a semmiből - megjelenik egy szolgáló.
- Az úr - ezt direkt megnyomja, mert hallott ezt-azt a személyzettől, hogy nem igazán tudják hová tenni a jelenléted - egy olyan koktélt szeretne, ami tele van bogyós gyümölccsel - végül is miért ne teljesíthetné ezt a kívánságod? Közelebb húz egy nyugágyat majd melléd telepszik, kényelmesen hátradől, amolyan félig fekvő, félig ülő pózban - azért melléd nem fog leülni a kőre - és hol a távolba réved, hol meg rád néz miközben a kisujján levő családi pecsétgyűrűt - ami egyébként megannyi titkot rejt magába kódolva - forgatja.
- Arra gondoltam itt kint is megebédelhetnénk - siklik rád a tekintete - Este részt veszünk egy pókerpartin - kijelenti, mint ahogy általában mindent csak kijelent, nem kérdezi, hogy neked van-e kedved hozzá - Mit gondolsz róla? - mármint mit gondolsz róla úgy, jeleznek-e az idegszálaid valami rosszat vagy jót, így érti a kérdést - Elég fontos lenne megnyerni az úriember szimpátiáját, tehát nem szándékozom kifosztani a vagyonából - ha úgy érzed, hogy nem lennének nyerő lapjai az sem jelentene hatalmas problémát, hiszen Ő úgy gondolja, hogy az a veszteség, amit esetlegesen ma elszenved, az ezerszeresen térülne meg ha sikerült nyélbe ütni az üzletet. Neki jó előérzete van.  

Aprót bólint. Igen, nagyon szép napjuk van. Ugyanakkor mindketten tudják, hogy a szép nap itt, a felhők felett nem a természet műve. Őszintén szólva, arról sincs meggyőződve, hogy a lenti jégkorszak a természet műve volna. De egyrészt kicsi ő az összeesküvéselméletekhez, másrészt meg volt jobb dolga is, mint ilyesmivel foglalkozni. Ő már ebbe született bele, ez van.

A tekintete először a ránézésre is nagyon drága ingen lógó napszemüvegre siklik, ahogy a férfi odaakasztja, onnan a kivillanó bőrére a mellkasán, lassan fel a nyakán, de az álla vonalától már hirtelen kapja fel a kék szemeket ő is, hogy Mr. Windsor szemeibe nézhessen. Arra a néhány másodpercre egészen láthatóan megbabonázta a látvány és az illat, de nem tudná megmondani, hogy miért. Elgondolkodva rajta, bizonyára arra a megállapításra jutna, hogy a férfi olyan tekintélyes és halandói figyelmet követelő. De talán többről van itt szó, nem igaz?

- Én nem… – Nem tud úszni őnagysága. Ennek ellenére is elgondolkodik azon, hogy vajon mennyire lenne otromba dolog meztelenül megmártózni. Biztos benne, hogyha övé lehetne ez a sziget, akkor egész napokon át ruhák nélkül fürdőzne. Persze csak miután megtanult úszni. De a férfi mellett még messze nem érzi ilyen otthonosan, hogy mindezt ki is mondja. Talán sosem fogja. – Mindenhol ilyen mély? – Hetyke mozdulattal bök maga előtt a víz felé, de a figyelme közben a férfié. Mert ha itt mártózna meg, akkor mentem megfulladna. Hacsak nem ütne be hirtelen valami bele kódolt ösztön. Végülis biztosan tud úszni, kár, hogy csak a víz alatt.

- Hmm... – Elgondolkodva pillant le a koktélos poharára, amiben hiába szopogatja a fémszívószálat, már csak a jég zörög a másik végén, majd kicsit sem pofátlan módon pillant fel urára. – Kérhetek egy olyat, ami tele van bogyós gyümölccsel? – Nem egészen tudja, hogy hol a határ, meg azért modorálnia is nehéz magát, hisz a Kanyonban az ’’íratlan törvény’’ nagyjából annyi, hogy amit elveszel, az a tiéd. Az más kérdés, hogy vagy kezed lábad törik érte, vagy rosszabb, ha a nálad nagyobb haltól lopsz. Szóval nem egészen tudja, hogy hol a határ, de erre csak úgy fog rájönni, ha feszegeti. Úgyhogy ő most szerinte feszegeti Mr. Windsor vendégszeretetét és kér egy újabb koktélt.

A dolgozószobájából tökéletes rálátás nyílik a kertre, a medencére és arra ahogy a medence partján üldögélve iszogatod a koktélod. Most egy kicsit hátat fordít az asszisztense hologramjának és Téged figyel, közben megint elfogja az az érzés, hogy valamiért nem illik ide – Elysiumba – amit lát. Mint minden alkalommal, most is igyekszik elhessegetni a nemkívánatos gondolatokat – hiszen neki rengeteg terve van Veled és a képességeddel, általában jól dönt, amikor beenged valakit az életébe, miért lőtt volna most mellé?
- Szóval biztos vagy benne, hogy el fog jönni? – nagy nehezen elszakítja a tekintetét a lenti csendéletről és a nő felé fordul – Nem akarok feleslegesen odautazni, más terveim is vannak az estére – igazából komolyabb tervei nem voltak, arra gondolt, hogy megmutatja Neked a Windsor Industries történetét, hogy az ük-ük nagyapja hogyan látta meg a lehetőséget a bányászatban, hogy először mennyire mellélőtt az egyik befektetésnek, de végül mégis sikerült kihoznia a maximumot belőle megalapozva a  biztos jövőjét az unokáinak és így tovább. Nem volt benne biztos, hogy egyébként Téged annyira érdekelne a történet, de szerette volna, ha nem érzed annyira elveszettnek magad az otthonában, ha tisztában vagy vele, hogy pontosan hol is vagy és mit is csináltak azok, akik a szárnyaik alá vettek téged. Az egyébként még eszébe se jutott, hogy talán nem a legokosabb dolog ilyen sok mindenbe beavatni, hogy egyszer akár ellene is fordíthatsz minden információt. Hiszen miért tennél ilyet? Amikor Ő megmentett, kiemelt a senkik közül és lassan valakivé tesz. Hálásnak kellene majd lenned, nem pedig árulni őt.
- Biztos – még egy percig elgondolkozva támaszkodik az íróasztalnak mielőtt biccentene egyet és utasításba adná, hogy este 6-ra készítsenek elő mindent, amire szükségetek lesz a pókerpartin.

Ahogy feléd közeledik feléd kicsit lazít a megjelenésén. Feltűri a halványkék inge ujját, kigombol két felső gombot majd a szabad kezével csak legyint egyet, mire az egyik szolgáló rögtön el is tűnik az üvegajtó mögött majd még mielőtt ténylegesen odaérne hozzád, az uniformisba öltözött fiatal férfi újból visszatér a Memphisnek szánt itallal – különféle igazi gyümölcsök frissen facsarva, igazi fűszerekkel meghintve (ezek közül mindet a hátsó kertben termelik) és egy picike alkohollal felturbózva, hiszen már dél is elmúlt. Nem köszöni meg még csak nem is biccent a szolgáló felé, neki ez a dolga, ezért kapja a fizetését és nem csinált semmi extrát, csak pontosan azt, amit elvárnak tőle.
- Dallas – elmosolyodik a nyelvbotlásodon, talán még alig láthatóan a fejét is megcsóválja majd ahogy melléd ér leveszi a napszemüvegét amit az inge nyakába akaszt – Szép napunk van, nem? – mintha egyébként nem Ő döntené el, hogy pontosan milyen intenzitással érje az aprócska szigetet a napsütés – Ha szeretnél megmártózni csak szólj és feljebb vesszük a víz hőfokát – mivel még nem tudja, hogy nem tudsz úszni- ami egyébként számára valószínűleg meglepő lesz, mert ezt olyan alapvető dolognak tartja, mint a kedvre állítható hőmérsékletet és frissen szedett epret bár lehet ez is csak neki megszokott  - ezért valószínűleg kettőtök közül Ő szeretné jobban, ha megmártóznál vagy megmártóznátok a vízben, amire egyébként még pont lenne időtök az este előtt, ami rátok vár.

Ha egy hely van, ahova azt gondolta sosem jut el, az Elysium. Így pedig nem is igazán vágyott. Bezzeg most, hogy itt van! Úgy érzi, mintha egy álomba csöppent volna. Aligha jut el a tudatáig az az agya hátsó részében kaparászó gondolat: nem álomba csöppentél, rémálomba. De hát olyan távoli az a gondolat, ő pedig olyan jól érzi magát. Mr. Windsor lesi minden óhaját, Dallasnak pedig valljuk be, nincs sok. Egyelőre leginkább csak letaglózza az a sok inger, ami éri. Meg az, hogy a birtok falai között minden második sarkon befordulva elé áll egy uniformos, hogy oda nincs bejárása, forduljon vissza.
Nos, legalább elfoglalta magát. Akkor is, ha pontosan úgy nézhetett ki, mint aki rosszban sántikál. Mondjuk aki ezt gondolta nem állt túl messze az igazságtól. Dallas nagyon fiatal még, zabolázatlan. Pont oda ne próbálna bejutni, ahova azt mondják, hogy nem mehet? Az egyik szárnyba sikerült is beslisszolnia. Nem csinált semmit, nem nyúlt semmihez. Egyszerűen csak nyomasztotta, hogy egyetlen útvonal áll a rendelkezésére, ami nagyjából kimerült a lakosztálya, az étkező, meg a kert között. Nem mintha panaszkodna, önmagában a kert is olyan hatalmas és gyönyörű, hogy napokat is képes lenne egyhuzamban eltölteni ott. Na de ami sok az sok!

Most egy ideje már a kinti nagy medence partján ücsörög – érted, medence! – és a második furcsán narancssárga koktélját issza, amit csak úgy hoztak neki. Biztos benne, hogy rögtön megütné az enyhén alkoholos ital, ha innen felállna. De egyelőre nem tervez, ha csak meg nem zavarják. Innen egyébként is pont jól rálátni a rózsakertre. Sosem látott valódi rózsákat ezelőtt, csak holoképen. A két nadrágszárát feltűrve a lábait lógatja a vízbe. Ennél beljebb nem szándékszik menni, ugyanis nem tud úszni. A legtöbb földi így van ezzel. Mégis hol tanult volna meg, a hóban? Tegnap egy órán át ki sem mászott a kádból a saját – saját! – fürdőszobájában. Odalent mindig csak a zuhany jutott, és csak jó esetben meleg vízzel.

Ám hiába van elmerülve a vízfelszín lágy hullámzásában, meg a koktélja elbambult szürcsölgetésében, az állát másodpercekkel azelőtt felkapja, hogy akár meghallhatná a férfi közeledtét, ráérezve, hogy hamarosan társasága akad. Először jobbra néz és semmi, aztán balra, és hamarosan meglátja Mr. Windsor jellegzetes alakját. - Oh, Mr. Windsor… Memphis. – Kedvesen rázza meg a fejét és ki is javítja magát, tegezésről még nem volt szó, de azt mondta, hívja csak Memphisnek.